Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Hushegyi Gábor: Képzőművészet, fotóművészet és építészet
436 Hushegyi Gábor kerülő könyvillusztrátorok kiállítása, éppen ezek a tárlatok érleltek ki olyan illusztrátortehetségeket, mint a több nemzetközi fórumon is helytállt Rácz Noémi. E társaság is fokozatosan felmérte, hogy a szalon típusú tárlatok ideje lejárt, az utóbbi évek legszerencsésebb válogatása a 10 - 1 fiatal képzőművészek losonci kiállítása (2003) volt, amely a közös művészeti nevező jegyében fogta össze a fiatal művésznemzedék kilenc tagját. Kontemplativ, konzervatív miliő, az akadémizmus apologetikája jellemzi a Szepsiben, majd Rozsnyón élő és alkotó Szabó Ottó művészetét. E szemlélet érvényesítésére Rácz Noémivel, Lukács Zsolttal közösen létrehozta a ROVÁS - ÚJ ÉRTÉKREND alkotócsoportot 1993- ban. Rendszeres alkotótáboraik, a Rovás Városi Galéria (Szepsi) művészeti programja a hagyományos és konzervatív társadalmi és művészeti értékeket őrző, az ábrázoló és míves képzőművészet platformját vállalták fel. A jelenkori művészet művelői között is találunk szolitereket, pl. Ferdics Gábor kőfaragó-restaurátor-szobrászt, a több éve Magyarországon élő Ferdics Bélát, a komáromi Táglás Attilát, valamint Balog Istvánt, Kosziba Klaudiát és Matuštík Kyrát. A képzőművészet egyetlen töretlen támogatást, közmegbecsülést élvező szakága a műemlékszobrászat, ez a politikai elitet és a nemzeti kultúrtudatot kiszolgáló műfaj azonban művészeti szempontból problematikus. Legújabban már a történelmi amnézia kérdése is felmerül, például a kassai Márai Sándor-szobor kapcsán, s a jelenkori művészet nem makulátlan múltú művelői és a régi-új politikai elit egymásra találásának újabb fejezetével szembesülünk a köztéri művészet műfajában. Kortárs értékrendet vállaló köztéri szobrászati alkotás nem igen született, egyedül Bartusz György két évtizeddel korábban alkotott, 2001-ben elhelyezett Jakoby Gyula életnagyságot meghaladó bronzszobra tekinthető maradandó alkotásnak. A kortárs művészeti értékrend felvállalása révén pótolhatatlan szerepet töltött be a Márai Sándor Alapítvány, amely 1997-től több ízben is a Nyitott Európáért Díjjal jutalmazta a képzőművészeti élet rangos magyar teljesítményeit (Németh Ilona, At Home Gallery, Bartusz György). 2. FOTÓMŰVÉSZET Komoly változások mentek végbe a fotóművészet területén is. A szlovákiai magyar közegben legelterjedtebb műfaj, a riportfotózás a perifériára került, a korábban a hetilapoknál dolgozó fotóművészek - a sajtó arculatváltása miatt - kiszorultak a piacról, pedig művészi tevékenységükhöz korábban éppen ezek az állások teremtették meg az anyagi hátteret. De a veszteség ennél még súlyosabb, hiszen Prandl Sándor és Szűcs Jenő elhunyt, Tóthpál Gyula pedig viszszavonultan él bodrogközi magányában. De Könözsi István, Nagy László és Gyökeres György is csak elvétve jut publicitáshoz. Egyedül az ifjúsági lapok nyújtottak az átlagosnál jelentősebb teret a fotónak, így a nyolcvanas évek végén a Stúdió érté holdudvarában jelentkező Tóth Lehel válhatott ismertté a kilencvenes évek folyamán a hazai magyar közeg számára, részben pedig a szlovák és a cseh szakma előtt. A napisajtóban igényelt riportfotózás új művelői között Dömötör Ede és Somogyi Tibor tűnt ki. A művészi fotózásban sokkal szükebb alkotói körrel rendelkezünk, de mindenképpen Méry Gábor és Tóth Lehel fotográfiái vívtak ki méltán jelentős figyelmet. Ám nemcsak az elmúlt időszak, hanem az elmúlt fél évszázad legjelentősebb szlovákiai magyar fotográfusa Huszár Tibor, aki a szocio-, portré- és riportfotó mellett immár New Yorkról is készített albumot. A legifjabb generáció tagjai közül a képzőművészeti és színezett fotográfiában lelünk magyar utánpótlásra a hosszabb ideje Prágában élő Kopasz Viktor személyében, a képzőművészeti fotóhasználat terén pedig egyértelműen Rónai Péter teljesítménye tekinthető országos és nemzetközi mércének. A manipulált fotográfia témakörében továbbra is Csáder Judit, a pozsonyi Fotóművészeti Hónap egyik alapítója a legjelesebb alkotónk. 3. ÉPÍTÉSZET A jelenkori és kortárs művészet megkülönböztetésének, a provincializmus tarthatatlanságának egyik legjobb példája az építészet, mivel
