Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Liszka József: Tudományos intézményrendszer, tudományos élet és irodalom
LISZKA JÓZSEF TUDOMÁNYOS INTÉZMÉNYRENDSZER, TUDOMÁNYOS ÉLET ÉS IRODALOM Kulcsszavak: (Cseh)szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport, Fórum Kisebbségkutató Intézet, Bibliotheca Hungarica, Etnológiai Központ, Magyar Kultúra Duna Mente Múzeuma, Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, Gramma Nyelvi Iroda, tudományos könyv- és lapkiadás. Az alábbiakban tudományosság alatt szűk értelemben csak azokat a zömében magyarságtudományi jellegű diszciplínákat értjük, amelyek speciálisan kötődnek a szlovákiai magyarokhoz, és művelésük többé-kevésbé autonóm intézményekhez kapcsolódik, illetve meg van annak az igénye, hogy intézményesüljenek. Ily módon nem lehet beilleszteni ebbe a képbe azokat a jórészt műszaki és természettudományi ágazatokat, amelyeknek szintén jó néhány jeles magyar nemzetiségű művelője van Szlovákiában, ám maga az adott diszciplína a szlovák tudományos élet szerves részét képezi. Az 1989-es rendszerváltást megelőzően a tudományos eredmények nagyobbrészt intézményektől függetlenül, illetve állami intézményhez csak részben és lazán kapcsolódva egyéni teljesítmények nyomán születtek. Több kísérlet történt viszont a szlovákiai magyar társadalomtudományi intézmény(rendszer) kialakítására. A legközismertebb ilyen kezdeményezés a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (ismertebb nevén: Masaryk Akadémia) megalakulása volt 1931- ben. Ehhez kapcsolódik a csehszlovákiai magyar egyetemi ifjúság 1931. november 15-én, a pozsonyi Comenius Egyetem Jogtudományi Karán megtartott nagygyűlése, amelyre a rendezők (nagyobbrészt a Sarló mozgalom képviselői) egy memorandumot is megjelentettek az elvégzendő tudományos munkák diszciplínákra lebontott számbavételével (Duka Zólyomi [szerk.] 1931). A második világháború után hosszú ideig szóba sem jöhetett egy, legalább részben önálló magyar tudományos intézmény létrehozása. 1968-ban a Csemadok Központi Bizottsága mellett megalakult tudományos szakbizottság kidolgozott ugyan egy javaslatot a „csehszlovákiai nemzetiségi tudományos intézet felállítására”, ám ez nem valósulhatott meg. A tervezett tudományos intézetben hat részleg (nyelvtudományi, irodalmi, történettudományi, szociológiai, pszichológiai, néprajzi) kialakításával számoltak. Az intézet a Szlovák Tudományos Akadémia kötelékébe tartozott volna, „annak költségvetése és személyi állománya tekintetében is önálló intézeteként” {Hét, XIII. évf. [1968] 31. sz. 9-11. p.). Az Irodalmi Szemle hasábjain 1977-ben Nemzetiség és tudomány címmel a szlovákiai magyar tudományosság fogalmáról, jelentőségéről, helyzetéről és feladatairól rendeztek ankétet. A nemzetiségi körülmények között művelt, illetve művelhető tudományról a legborúlátóbban Mészáros László nyilatkozott. Szerinte „szlovákiai magyar tudomány nincs” és „szlovákiai magyar tudományos alkotómunkáról is csak megszorításokkal” beszélhetünk. Főleg az ehhez szükséges „szellemi teret” és a „magas fokú szervezettséget” hiányolja {Irodalmi Szemle, 20. évf. [1977] 248-249). Liszka József ugyancsak az égetően szükséges intézményes kereteket, a publikációs lehetőségeket, a szakszerű szervezettséget, a munka kijelöléséhez elengedhetetlenül szükséges tudománytörténeti kutatásokat hiányolta elsősorban a Vasárnapi Új Szó hasábjain 1979-ben megjelent vitaindító írásában. A cikket hozzászólások sora követte (újraközölve, további irodalommal lásd Liszka 1998, 13-20). 1982-ben Debrecenben a Magyarország határain kívüli magyar
