Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)

Peter Pažitny et al.: A déli régiók teljesítőképessége

302 Peter Pažitný-Karol Morvay-Simona Ondriašová-Jaroslav Kling 5. táblázat Az egyes régiók rangsorbeli helyének változása az utóbbi 20 évben Régió 1985-1989 helyezés 2000-2004 helyezés Változás Pozsony 1 1 0 Kassa-Abaüj 2 2 0 Nagyszombat 6 3+ 3 Bars 9 4+ 5 Közép-Vágmellék 7 5+ 2 Hegyen túl 13 6+ 7 Felső-Vágmellék 15 7+ 8 Dunamellék-Alsó-Vágmellék 3 8-5 Felső-Nyitra 4 9- 5 Arva-Liptó-Turóc 5 10-5 Zólyom 8 11-3 Szepes 10 12-2 Alsó-Nyitra 14 13+ 1 Zemplén 11 14-3 Gömör- Kishont-Nógrád 16 15+ I Sáros 12 16-4 Forrás: M.E.S.A. 10 A régiók sorrendjét összevetve megállapít­hatjuk, hogy Kassa-Abaüj (0 elmozdulás), Alsó- Nyitra (1 hely javulás) és Gömör-Kishont- Nógrád (1 hely javulás) helyzete nem nagyon változott. Az a bizonyos „kistigris” Bars, amely 5 helyet javított. Három hellyel csúszott vissza Zemplén és öttel Dunamellék (5. táblázat). Összességében megállapíthatjuk, hogy a déli régiók lemaradása három’ fő okra vezethe­tő vissza (ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy a lemaradás mértéke nyugatról kelet felé haladva növekszik): 1. az agrárfoglalkoztatottak számának csök­kenése, a lassú ipari szerkezetváltás, elsősorban a keleti régiókban; 2. hiányos infrastruktúra (úthálózat, víz, lakás) — a lemaradás ugyancsak kelet felé növekszik; 3. a pozsonyi, de a szlovákiai átlaghoz vi­szonyítva is alacsony bérszínvonal (ez alól ki­vétel Kassa). 2.1. Foglalkoztatottság és munkanélküliség A munkanélküliség mint társadalmi jelenség csak az 1989-es változások után jelentkezett. Általá­nosságban elmondható, hogy a munkanélküliség a kilencvenes évek második felében növekedett jelentős mértékben, az új évezred első éveit a stagnálás, a 2003-as és a 2004-es évet pedig a munkanélküliségi ráta csökkenése jellemezte. A régiók munkanélküliségi adatait össze­vetve: a vizsgált déli régiók az e tekintetben legrosszabb helyzetű térségek közé tartoznak. A helyzet elsősorban a gömör-kishont-nógrádi régióban (24,3%) és Zemplénben (21,5%) a leginkább kritikus. A déli régiók esetében a foglalkoztatottság a mezőgazdaságban és az építőiparban csökkent (6. táblázat). 2.2. Infrastruktúra-ellátottság Az életszínvonalnak és egyúttal a régió teljesí­tőképességének egyik fontos mutatója az újon­nan épített lakások száma, mivel ez a munkaerő számára vonzóvá teszi az adott térséget. A déli régiókra a lakásépítés jelentős mértékű csökke­nése a jellemző. Figyeljük meg, hogy a kilencvenes évek má­sodik felében kevés új lakás épült, sok régiónak azonban sikerült a helyzeten változtatni, s az új évezred első éveiben a lakásépítés volumene majdnem megkétszereződött. Továbbá is proble­matikusak azonban a déli régiók, főként Gömör-Kishont-Nógrád, de meglepő módon Alsó-Nyitra is. A lakásépítés üteme egyértelmű­en keleten, Zemplénben és Abaújban a legala-

Next

/
Thumbnails
Contents