Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)

Peter Pažitny et al.: A déli régiók teljesítőképessége

300 Peter Pažitný-Karol Morvay-Simona Ondriašová-Jaroslav Kling

0-100 skáláról meghatározott pontértéket rendelünk úgy, hogy a legjobb régió 100, a legrosszabb 0 pontot kap. Ha a legerősebb és a leggyengébb régió közötti különbség túlságosan nagy, a két szélső értéket kizárjuk, és csak utólagosan értékeljük (pl. Pozsonyt néhány indikátor tekintetében). Ilyen esetben egyes mutatók pontértéke a 100 pontot is meghaladhatja.

2. Második súlyozás: az egyes mutatók súlya eltérő, egyesek fontosabbak (pl. a termelés súlya 25%, a feldolgozóipari foglalkoztatottságé 10%), mint mások (pl. az új építésű lakások súlya 7%). Ezért minden paraméterhez egy adott súlyt rendelünk, s az első súlyozáskor kapott pontértéket ezzel beszorozzuk. Eredményként a régió teljesítőképességére utaló ún. összetett mutatót kapunk, amely a súlyozott pontértékek szorzata.

2. A RÉGIÓK TELJESÍTŐKÉPESSÉGÉNEK ÖSSZEVETÉSE

Az egyes déli járások túlságosan heterogén volta, a területi-közigazgatási rendszer módosulása kiváltotta problémák és az adatok konzisztenciája miatt az egyes déli járásokat a természetes régiók szerint csoportosítva értékeljük.

Valószínűleg senkit sem lep meg az a tény, hogy a teljesítőképesség tekintetében a vizsgált régiók között az elsőbbség Pozsonyt illeti (111,4 pont), meglepő viszont az, mennyire „elhúzott” Pozsony a többiektől - a teljesítőképesség alakulása nem kiegyenlített. Pozsony 14 ponttal javított a helyzetén, a második legdinamikusabb fejlődő térség Nagyszombat és vidéke (+5,4 pont), a harmadik a Pozsony gazdasági és szociális „hátországát” jelentő hegyentúli (Záhorie) régió (+5,0 pont).

Egyúttal szétnyíltak az olló szárai az első és a második, illetve az első és az utolsó régió között. Az utóbbi húsz évben Pozsony a Kassa-Abaúj régióhoz viszonyítva 23,7 ponttal javult, így a kettejük közötti távolság 32,6 pontra növekedett. A pozsonyi és az utolsó, a sárosi régió közötti különbség pedig elérte az 56,5 pontot. A régióközi eltérések növekedését bizonyítja az is, hogy a standard eltérés 9,24 pontról 13,46 pontra növekedett. Érdekes viszont, hogy a kilencvenes évek első felében regionális különbségek csökkentek (8,01 pont tál). Pozsony teljesítőképessége jelenleg a leg gyengébb régió kétszeresét teszi ki, a nyolcva nas évek második felében az eltérés csak 1,5 szeres volt (4. táblázat).

A többi régióval összevetve a déli régiói értékelése nem éppen hízelgő. Kiinduló helyze tét figyelembe véve a legnagyobb visszaesés í kassa-abaúji régiót jellemezte, ugyanis teljesí tőképessége minden régióénál jobban romlott -9,6 ponttal. Mindezek ellenére továbbra is < második legjobban teljesítő szlovákiai régit (78,8 ponttal), bár előnye a nagyszombati ré gióhoz (75,4 pont) viszonyítva kisebb, min húsz éve volt. A déli régiókban elért fejlődé: röviden az alábbiakban foglalható össze:

1. A legnagyobb előrelépést a barsi régie érte el, melynek déli, magyarlakta területei sűrűn lakottak (elsősorban a Lévai járás). A növekedés dinamikája 3,4 pont, s a kassa-abaúji régióhoz viszonyított lemaradása abszolút értékben csak 6 pont.

2. Nem meglepő, hogy a déli régiók csoportjában a második helyen a Dunamellék végzett, melynek helyzete a többi déli régióéhoz viszonyítva a legkevésbé romlott (3,4 ponttal). A mezőgazdaság bonyolult helyzetben van, a régió húzóágazatává a feldolgozóipar, elsősorban a vegyipar, az elektronikai és az élelmiszeripar vált. A többi régióval összevetve azonban helyzete romlott. A nyolcvanas évek végén a Dunamellék és Felső-Nyitra Szlovákia harmadik legerősebb régiója volt, mára a 8. helyre csúszott vissza, s pozícióját elsősorban is a boom-ot átélő vágmelléki területeknek és a nagyszombati régiónak adta át. Érdekes, hogy húsz év alatt a Dunamellékhez viszonyítva Bars 6,8 pontot javított.

3. Alsó-Nyitra 5,9 ponttal csúszott vissza, és 9. helyével a táblázat utolsó negyedében elhelyezkedő régiók sorát nyitja. Itt is főként az építőipar és a mezőgazdaság problémái voltak a meghatározóak, bár az ipari foglalkoztatottak száma csak minimálisan csökkent, és szépen alakul a bruttó termelés is.

4. Nagy gondokkal küzd a gömör-kishont-nógrádi régió. Ez a régió mindig is problémásnak minősült, sőt a kilencvenes évek vé-