Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)

Jaroslav King: Régiófejlesztési politika és közigazgatás

284 Jaroslav Kling 3.2.1. A De minimis támogatási program E területfejlesztési támogatási eszköz története a kilencvenes évek elejére megy vissza, amikor a Szlovák Köztársaság régiófejlesztési politiká­ja formálódni kezdett. A kormány megjelölte azokat a járásokat, amelyek az 1989 utáni meg­változott feltételekhez való alkalmazkodás so­rán a legnagyobb problémákkal küzdöttek. A területfejlesztési politika alapelveiben azok a lépések fogalmazódtak meg, amelyek e problé­mák mérséklését célozták. A 20%-os vagy an­nál nagyobb munkanélküliségi rátát kimutató régiók lakosságának szociális és gazdasági helyzete rosszabbodott, ezért a kilencvenes évek közepén a kormány olyan csomagtervet fogadott el, amelynek célja az érintett járások gazdaságának a fellendítése volt. 1996-ban 20%-ot meghaladó munkanélküliséget 9 járás­ban regisztráltak, ezekből a területi-közigazga­tási átszervezés után 16 új járás jött létre. Te­kintettel arra, hogy szükségessé vált a mélyülő regionális különbségek kezelése, az 1995-ben a munkavállalói oldallal megkötött ún. általános egyezmény értelmében a kormány vállalta, hogy a 20%-os vagy annál nagyobb munkanél­küliséggel sújtott járásokban régiófejlesztési célú szervezeti-gazdasági-financiális intézke­déscsomagot fogad el. A Társadalmi, Tudomá­nyos és Műszaki Fejlesztési Stratégiai Hivatal kidolgozta, a kormány pedig 674/1996. számú határozatában elfogadta az 1996-ra vonatkozó, A régiófejlesztési célú programok értékelésé­nek, jóváhagyásának és finanszírozásának kon­cepciója című anyagot, illetve 539/1997. számú határozatával hasonló koncepciót fogadott el az 1997-es és 1998-as évre. E dokumentumok cél­ja az volt, hogy támogassa mindazokat a regio­nális kezdeményezéseket, a kis- és középvállal­kozások, a nonprofit és egyéb szervezetek, ön­­kormányzatok által kidolgozott olyan terveket, melyek a szociálisan és gazdaságilag leszakadó térségek fejlesztési potenciáljának kihasználá­sára és a fellendítésére irányultak. 1999-ben a program az SZK Építésügyi és Régiófejlesztési Minisztériumához került át, ahol 2002-ig A ma­gas munkanélküliséggel sújtott régióknak nyúj­tandó állami segítség programja néven futott. A vonatkozó törvény értelmében 1999 után e program keretében kis- és középvállalkozások jutottak állami támogatáshoz. 1999 előtt a prog­ram révén települések is kaptak támogatást. Az állami támogatásról szóló törvény értel­mében 2003-ban a program új nevet kapott: A magas munkanélküliséggel sújtott járások fej­lesztését célzó De minimis program. A program célja az, hogy új munkahelyek teremtése és a járás gazdaságszerkezetének fejlesztése érde­kében az állam dotációkkal támogassa e régiók gazdaságát, segítse a kisvállalkozókat a válla­latalapításban és -fejlesztésben, a termelés bő­vítésében és a versenyképesség javításában. A dotáció odaítélésének feltételeit a minisztérium évente aktualizálja, egyúttal a feltételeket telje­sítőjárások szerinti bontásban közli a rendelke­zésre álló pénzeszközök nagyságát. A De mini­mis program a beruházási célú befektetett esz­közök esetében összességében a tényleges rá­fordítások 50%-áig nyújt támogatást. Ha a be­ruházás keretében tárgyi eszközök beszerzésé­re kerül sor, a támogatás a ráfordítások 50%­­áig terjedhet, technikai innovációs célú imma­­teriális javak beszerzésekor pedig 25%-áig. To­vábbi feltétel az, hogy a kérelem benyújtásának évében a De minimis program keretében nyúj­tott támogatás teljes összege nem haladhatja meg a 3 millió koronát, egy vállalkozónak há­rom egymást követő naptári évben összességé­ben a 100 000 eurónál több támogatás nem ad­ható (6. táblázat). 1999 és 2003 között e program révén a ma­gas munkanélküliséggel sújtott járásokban csaknem 470 millió Sk került szétosztásra. Eb­ből az összegből a magyar lakosságú járásokba (ahol a magyar nemzetiségű lakosság aránya meghaladja a 10%-ot) vissza nem térítendő tá­mogatás formájában ennek az összegnek több mint 53%-a jutott. Az 1999-2003 közötti idő­szak adatai alapján megállapíthatjuk, hogy 1999-ben még jogosult volt a támogatásra a Galántai és a Dunaszerdahelyi járás, a későbbi­ekben azonban már nem. Ez azt jelentheti, hogy ezek a járások gazdaságilag megerősöd­tek, és a munkanélküliség nem éri el a többi já­rást jellemző kritikus értéket. Hasonló fejlődést mutatott 2000-2002-ben az Érsekújvári és a

Next

/
Thumbnails
Contents