Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Jaroslav King: Régiófejlesztési politika és közigazgatás
JAROSLAV KLING RÉGIÓFEJLESZTÉSI POLITIKA ÉS KÖZIGAZGATÁS Kulcsszavak: Közigazgatási reform, területi önkormányzati választások, állami területfejlesztési politika, a De minimis támogatási program, lakásépítés-fejlesztési program, regionális területfejlesztési ügynökségek. 1. BEVEZETÉS A természeti feltételek és a történelmi fejlődés hatására az egyes szlovákiai régiók társadalmi-gazdasági színvonala jelentős mértékű regionális differenciálódást mutat. Egyrészt azonosítható az ország gazdasági fejlődésének „motorját” képező dinamikus központi tengely, egy banánt formázó térség, mely Szlovákia nyugati részéből indulva a Vág völgyén át a Pozsony-Zsolna-Kassa fő közlekedési útvonalat követve a Kassa és Eperjes alkotta keletszlovákiai fejlődési központig húzódik. Másrészt viszont vannak olyan területek, melyek öröklött alulfejlettségük, rugalmatlanságuk miatt nem tudtak alkalmazkodni az 1989 után megváltozott társadalmi-gazdasági környezethez, s fejlődési problémákkal küzdenek. Ide tartoznak az észak- és északkelet-szlovákiai régiók, valamint a magyar népesség által lakott területek jelentős része: Közép-, valamint Kelet-Szlovákia déli része. Délnyugat-Szlovákiát szintén a magyar lakosság jelenléte jellemzi, de e hagyományos mezőgazdasági régió fejlődési problémáit nagymértékben kiegyenlíti helyzeti előnye, fővároshoz közeli elhelyezkedése, valamint a fő fejlődési tengelyt alkotó térségbe való részleges betagozódása. Az alábbiakban a magyar nemzetiségű népesség területi megoszlásának az 1989 utáni időszakra vonatkozó települési-népesedési öszszefüggéseit elemezzük, valamint azokat a tényezőket követjük figyelemmel, melyek e térségjelenlegi fejlettségi szintjét meghatározzák. A továbbiakban azt vizsgáljuk, hogyan nyilvánult meg a közigazgatási reform e régióban, főként ami a települési önkormányzatokat és a településfejlesztést illeti, továbbá milyen módon valósult meg a jelentős magyar lakossággal rendelkező járásokban a Szlovák Köztársaság régiófejlesztési politikája általában, illetve konkrét kiválasztott területfejlesztési programokban. 1.1. A szlovákiai magyar kisebbség területi megoszlása Az 1991-es népszámlálás szerint Szlovákiában mintegy 570 000 lakos, a teljes népesség 10,8%-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek. A népszámlálási adatok szerint 1442 településen élt legalább egy magyar nemzetiségű lakos. A következő, 2001. évi népszámlálás a magyar nemzetiségű lakosság számának csökkenését mutatta: jelenleg mintegy 520 000 lakos, a teljes népesség 9,7%-a magyar nemzetiségű. Ez a létszámcsökkenés többek közt annak a ténynek tudható be, hogy népesedési szempontból Dél-Szlovákia regresszív jellegű terület, vagyis mind a természetes szaporulat, mind pedig az abszolút népességszám alakulása negatív előjelű, vagyis csökken a lakosság száma (Bezák 2002, Bašovský 1995). Az 1991 -es adatokhoz képest viszont 1555-re növekedett a legalább egy magyar lakost kimutató települések száma, ami a települések szétválásával magyarázható: ez a dezintegrációs folyamat közvetlenül 1990 után és a kilencvenes évek elején zajlott, következményeként 1989-2000 között az önálló települések száma 2694-ről 2825-re emelkedett (Kiing et al. 2002).
