Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Tóth Károly: A magyar intézményrendszer fejlődése
A magyar intézményrendszer fejlődése 265 A tőkehiányra hivatkozva a gazdasági társulások olyan szervezeti kereteket próbáltak kialakítani, amelyek kellő ideológiai alapot teremtve elsősorban magyarországi erőforrásokat céloztak meg. Ennek tipikus példája volt a Szlovákiai Magyar Vállalkozók Szövetségének megalakítása. Magyarországon ugyanakkor partnerre is találtak a Kézfogás Alapítványnál.30 A probléma az volt, hogy tisztán magyar vállalkozó Szlovákiában nem létezett. A tulajdonosi struktúrák és gazdasági kapcsolatok eleve nem nemzeti alapon jöttek létre, és az egyes cégek üzleti kapcsolatrendszerére pedig minden volt jellemző, csak nem az etnicitás. Pusztán a családi alapon szerveződő, vállalkozásnak nem igazán nevezhető, főleg iparengedéllyel rendelkező szubjektumok tartoztak ebbe a kategóriába, de ezek gazdasági súlya elenyészőnek tekinthető. A Kárpát-medence más magyar régióival szemben (Kárpátalja, Erdély, Vajdaság) Szlovákiában a magyarországihoz hasonló jogi és üzleti nonnarendszer és struktúra alakult ki, tehát a két rendszer egymással teljesen kommunikatív volt, és néhány kivételtől eltekintve tőkeerőnek sem volt hiányában. Külön elemzést kívánna annak felmérése, hogy a Szlovákiába átplántált magyar tőke milyen gazdasági eredményekkel járt a közösség intézményi fejlődését illetően, az ugyanis fontos kritériuma volt a gazdasági társulások támogatásának, hogy a „profitjuk” jelentős hányadát a szlovákiai magyar intézményrendszer támogatására fordítják. Egészen új helyzetet teremtett az OTP, a MÓL és más vállalatok térhódítása Szlovákiában. Ezek azonban már nem a kisebbségi támogatási rendszer keretében kerültek Szlovákiába, hanem jól megfontolt üzleti alapon. Tőkeerejük éppen ezért többszöröse volt az elmúlt évtizedben nyújtott vállalkozásfejlesztési támogatásoknak, az etnicitás kritériumát pedig teljesen annullálta az üzleti érdek, miközben jelentős anyagi támogatásban részesítették a szlovákiai magyar intézményrendszert. 5. ANYAGI ERŐFORRÁSOK Az 1989-et megelőző időszakban a szlovákiai magyar intézményrendszer főleg állami támogatásra támaszkodott. (Azért főleg, mert pl. a Csemadok mellett működő öntevékeny együttesek nagyfokú önkéntes munkát fejtettek ki, és az anyagiak tekintetében is szinte csak önmagukra számíthattak.) A Csemadok állami támogatása viszont jelentős volt. A Csemadok KB több tucat alkalmazottal rendelkezett, és a központi rendezvények kiadásait is a központi keretből finanszírozták. Ugyanez volt a helyzet a lapok és kiadók esetében is. 1989 a szervezeti finanszírozás tekintetében gyökeres változást hozott. Az esélyegyenlőség megteremtése, a különböző új szervezeti formák megjelenése másfajta támogatási rendszer kialakítását követelte meg. Ugyanakkor a szlovákiai magyar intézményrendszer az állami és a szlovákiai alapítványi forrásokból alig részesedett ebben az időszakban, hiszen elsősorban magyarországi forrásokra támaszkodott. Ez akkor is igaz, ha nagyságrendileg az amerikai és nyugat-európai támogatások volumene messze meghaladta a magyar állam által nyújtott támogatások nagyságát. Érdemes megnézni, hogy a szlovákiai támogatások aránya hogyan változott az elmúlt években (2. táblázat). Ezen támogatások mellett a magyarországi Illyés Közalapítvány éves támogatása 1994 és 2. táblázat Az állami és alapítványi támogatások összértéke 1996-2001 között Szlovákiában (Sk)31 T ámogató 1996 1997 1998 1999 2000 2001 Állam 1 438 500 1 063 300 1 338 000 864 443 977 602 856 455 Alapítványok 252 677 337 761 394 087 Összesen 1 438 500 1 063 300 1 338 000 1 117 120 1 315 363 1 250 542 Forrás: Kollár-Mesežnikov 1999, 2000, 2001, 2002
