Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Tóth Károly: A magyar intézményrendszer fejlődése
A magyar intézményrendszer fejlődése 261 szektoron belüli rendkívül kedvező adottságait (több tízezres tagsággal és több száz alapszervezettel egyetlen civil szervezet sem rendelkezett ebben az időben Szlovákiában, a Csemadok központi rendezvényei pedig mindig multikulturális rendezvények voltak, amelyet a szervezet sosem tudatosított kellőképpen, és az ebben rejlő anyagi erőforrásokat meg sem próbálta kihasználni), helyette a pártállami beidegződöttségeket követve mindig valamely párt politikai befolyását igyekezett a saját hasznára fordítani. A probléma pusztán az volt, hogy a civil szektor ekkor már pártsemleges volt, és ami még ennél is fontosabb, az adományozó szervezetek még inkább. 4.3. Alapítványok, polgári társulások, egyesületek, műhelyek, intézetek 1990 után elkezdődött az a folyamat, amely az új szervezeti elemek helykeresését jelentette a hagyományos szlovákiai magyar intézményi szerkezetben. Ez a folyamat nem volt egyszerű, hiszen az új fogalmak és szervezeti formák (alapítvány, nonprofit szervezet, egyesület, polgári társulás stb.) újfajta magatartást követeltek meg, újszerű problémákat vetettek fel a meglehetősen konzervatívnak tekinthető magyar kisebbség körében. Figyelemre méltó, hogy a szlovákiai magyar szervezetek csak elvétve keresték gyökereiket a két világháború között létező magyar szervezetek működésében. Ok pedig lett volna elég: tradíció, vagyon, folytonosság stb. Mivel azonban 1945 után ezeket a szervezeteket betiltották, kárpótlásra, kontinuitásra nem volt lehetőség, s az ötvenes években és a későbbiekben újonnan kialakult értelmiségi elit számára a két világháború közötti magyar szervezetek nem jelentettek követésre méltó örökséget. 1989 után sokan nagyon nehezen értették meg, hogy a korábbi szocialista időszakhoz képest a jövőben nem számíthatnak közvetlen, alanyi jogon járó állami támogatásra, az egyetlen út a pályázás lehetősége, ehhez azonban önálló szervezetekre van szükség. Az új szervezet pedig vezetést, ellenőrző szerveket, könyvvitelt, ügyvitelt, komoly adminisztratív munkát követelt meg, amelyektől a Csemadok korábban mentesítette a kulturális aktivitások résztvevőit. Sokakat ez riasztotta vissza attól, hogy önálló szervezetet alakítsanak, a régiek pedig alanyi jogon követeltek maguknak támogatásokat, és a pályázást „koldulásnak”, „könyöradománynak” stb. tekintették. Nem véletlen, hogy a fentebb jelzett, politikai aktivitásokat is felvállaló mozgalmakon túl az első alapítvány csak 1990 augusztusában alakult meg (Márai Sándor Alapítvány).27 Az alábbiakban kísérletet teszünk az egyes szervezeti típusok jellemzésére. Fontos megjegyezni, hogy az egyes szervezetek több kategóriába is besorolhatók, ennek oka a sokszínűségükben, illetve a történeti fejlődésükben rejlik. 4.3.1. Kiegészítő forrásokat biztosító szerveződések Nagyon sok polgári társulás, alapítvány stb. azért jött létre, hogy valamely intézmény: iskola, Csemadok-szervezet, múzeum, levéltár, könyvtár, egyetemi tanszék stb. (amely nem rendelkezett önálló jogalanyisággal vagy állami intézményként ki volt zárva az alapítványi forrásokból) mellett működve annak szűkös anyagi forrásait alapítványi adományokkal egészítse ki. Ezek nem igazán tekinthetők valódi civil szervezeteknek, létrejöttük csak egyfajta reakció volt az új viszonyokra. A legtöbbje alkalomszerűen pályázott, de voltak olyanok is, amelyek a későbbiekben fontos szerepet játszottak az egyes régiók életében. 4.3.2. A magyar pártokhoz kötődő szerveződések Szóltunk már arról, hogy a kilencvenes évek első felében nagyon nehéz volt szétválasztani a politikai és a civil aktivitásokat. Általában a politikai mozgalmak és pártok szervezeti potenciáljuk birtokában nagyon fontos civil feladatokat is felvállaltak (konferenciákat, szakmai megbeszéléseket szerveztek, és nem utolsósorban civil szervezeteket alapítottak). A civil szervezetek létrehozása általában közvetlen intézményi alapításokon (pl. a Márai Sándor
