Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Tóth Károly: A magyar intézményrendszer fejlődése
258 Tóth Károly A kisebbségi intézményrendszer alig ismeri a „civil szektor”, a „civil szféra”, a „civil szervezet” fogalmát. Ezek olyan önmegtartóztató fogalmak számára, amelyektől idegenkedik. Helyette „szlovákiai magyar intézményekről”, „szlovákiai magyar szervezetekről” beszél, amelyek egyszerre rejtenek etnikai, nyelvi-kulturális és hatalmi tartalmakat, éppen ezért az érintkezés, az átjárhatóság alig adott a többségi és a kisebbségi szféra között.18 Meg kell jegyezni, hogy a szlovákiai magyar intézményrendszer a kilencvenes évek elejétől tudatosan választotta és vállalta az elkülönülést, sőt az anyagi források tekintetében szinte kizárólag magyarországi erőforrásokra támaszkodott, s ennek következtében az elkülönülés ideológiai következményeit is felvállalta. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a szlovákiai civil szektor sem figyelt oda a szlovákiai magyar civil szervezetekre. A kilencvenes évek közepén kialakított adatbázisaiban szinte egyetlen magyar szervezet sem szerepelt. Ennek hiánya komoly következményekkel járt, hiszen az adatbázison keresztül informálták a civil szervezeteket a pályázati lehetőségekről, ennek alapján hívtak meg szervezeteket képzésekre stb. Változás e téren az internet elterjedésével következhetett volna be, de ekkorra már a szlovákiai magyar szervezetek komoly technikai-műszaki hátrányba kerültek. Ugyanakkor a szlovákiai magyar szervezetek csak mértékkel vettek/vesznek részt az egyébként rendkívül dinamikusan fejlődő és nagyon komoly anyagi erőforrásokkal rendelkező szlovákiai civil szektor életében. Több próbálkozás is volt a közös pontok keresésére (Márai Sándor Alapítvány, Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Fórum Alapítvány, Katedra Alapítvány, Selye János Kollégium stb.), de a közeledések gesztusértékén túl csak nagyon csekély együttműködési készség mutatható ki. Az okokat kutatva ennek a jelenségnek a gyökerei a szlovákiai intézményrendszer komplexitásában, önmozgásában, tudatosan vállalt izoláltságában keresendők. A két rendszer nem volt (vagy csak elvétve volt) egymással kompatibilis. Amikor a szlovákiai civil szektor szakmai kérdésekbe nyúlt, a szlovákiai magyar szervezetek a szlc vákiai civil szektor által fel nem vállalható él dekvédelemmel foglalkoztak, amikor pedig civil szektor kampányt folytatott valamely kÖ2 életi kérdésben, a szlovákiai magyar szerveze tek épp a szakmai továbbképzéssel foglalkoz tak a maguk szűkre szabott keretei között - é a példákat folytathatnánk. Az érintkezési pontok fontos gátja volt nyelvi sajátosság - amely egyben kulturális sa játosságot is jelentett - és az ebből adódó más más kapcsolatrendszer. Az egyik oldalon a etnicitás túlhangsúlyozása jelentett komol; akadályt, a másik oldalon ennek alábecsülés vagy figyelmen kívül hagyása. A szlovákiai magyar szervezetek az etni kai határon belül definiálták önmagukat,19 szlovákiai civil szektor túllépve az államhatá rokon is, egy nagyobb egész részeként határoz ta meg önmagát. Miközben tehát a Szlovákia magyar szervezetek kapcsolatrendszere első sorban a magyarországi, illetve nyugati - hang súlyozottan magyar - szervezetek irányába őri entálódott, a szlovákiai civil szektor pl. Ma gyarországon is megtalálta a maga partnerin tézményeit, etnicitástól függetlenül. A különb ség közöttük úgy jellemezhető, hogy más-má: értékrendet követve, közvetítve és alakítva a; egyikük kizárólag magyarul kommunikált, í másikuk pedig kizárólag angolul, függetlenü attól, hogy mely pontján találkoztak Európánál ezek az egyébként egyre zártabb közösségek. Mindezek fényében nagyon nehéz mégha tározni a szlovákiai magyar szervezet fogalmát Bármennyire is úgy tűnhet fel, hogy a fent leír tak alapján egy zárt közösség pontosan behatá rolható intézményi szerkezetéről van szó, jog és szervezeti felépítés tekintetében ez nen igaz. Akár alapítványokról, akár polgári társu lásokról (egyesületről), esetleg más formáró beszélünk, a szlovákiai magyar szervezetei semmiben sem különböznek a civil szektor hasonló szervezeteitől. Olyan tartalmi kritériumokat kell tehát fel állítani, amelyek egyszerre fejezik ki a jogi szervezeti, ideológiai és speciális etnikai vonatkozásokat. A következőkben ezeket a nemzet
