Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Tóth Károly: A magyar intézményrendszer fejlődése
A magyar intézményrendszer fejlődése 249 nozgalom és honismereti kerékpártúrák jelenőségéről. Ezek a mozgalmak a hatvanas évek násodik felében születtek, és három évtizeden keresztül más-más intenzitással fejtették ki tevékenységüket a hivatalos ideológiától megleíetősen függetlenül. Fontos szerepük volt a heyi és regionális nemzeti értékek és emlékheyek újrafelfedezésében, illetve a magyarországi kulturális értékek közvetítésében. A klubnozgalom több tízezer embernek jelentett kulurális hátteret. A mozgalmat a Csemadok a íyolcvanas évek elejétől megpróbálta több-kevesebb sikerrel integrálni és pacifikálni, főbb cezdeményezőit pedig marginalizálni (Punti’án 1995; Fonod 1997, 163; Filep-Tóth 1998-2000). A mozgalom kicsúcsosodását a Tóth Lajos izervezte örsújfalui művelődési tábor jelentette 1977-1979), amely éveken keresztül esenényszámba ment a csehszlovákiai magyarok tőrében: ezekben a táborokban több százan vettek részt. A következő, komoly hatást gyakorló intéznény, az Iródia volt. A fiatal szlovákiai magyar rodalmárok 1983-ban az érsekújvári Csemalok-szervezet mellett egy viszonylag független rodalmi csoportosulást hoztak létre Flodossy jyula vezetésével. A több éven keresztül műcödő, mintegy 20-30 fős csoport irodalmi hatá;a és a pártállami kereteket semmibe vevő magatartása kihatott a kilencvenes évek elejére is. \z irodalmi középnemzedék közül Grendel Laos, Balia Kálmán és Zalabai Zsigmond vette ki •észét az Iródia szakmai háttérmunkájából. Az íródia 1985-ös betiltása idején már képzőművészeti körrel és tudományos (néprajzi) szakcsoporttal is rendelkezett (Hodossy-Kulcsár 1994). Az általa megjelentetett Iródia Füzetek 17 száma a független kiadványok első irodalmi megnyilvánulása volt.8 A pártállam 1986 után megpróbálta integrálni a csoportot, a pozsonyi Madách Könyv- és Lapkiadóban megjelentetve i nemzedék költőit bemutató Próbaút című analógiát, valamint helyet biztosítva számukra a Főnix Füzetek című könyvsorozatban. A civil szerveződések sorában fontos kezdeményezés volt az Iródiából kinőtt Stúdió Érté, amely 1986 után jelentős központja lett az experimentális irodalmi alkotóknak Csehszlovákiában, később pedig nemzetközi szinten is. A Stúdió Érté máig létezik. A hetvenes és nyolcvanas években a társadalmi-politikai kérdések burkoltan, de néha nyíltan is az irodalmi müvekben vagy az egyes alkotások kapcsán szervezett szakmai vitákban jelentek meg. Az esztétikai és/vagy társadalmi, az individuális és/vagy kollektív alternatívát kínáló irodalmi művek és szakmai viták már ekkor jól elhatárolható táborokat alakítottak ki az irodalmi életen belül. Grendel Lajos regényei, az individuum és a nemzeti-történeti tudat ötvözetének újfajta irodalmi nyelvközpontú megfogalmazásai a szlovákiai magyar irodalmat egy csapásra az egyetemes magyar irodalom kontextusába helyezték, és ez komoly érvágás volt a belterjes, burkolt kollektivista-ideologisztikus szlovákiai magyar irodalmi felfogás számára. Mindez abban az időben egyfajta nemzedéki problémaként értelmeződött, de a szemléletbeli különbségek a beavatottak számára kitapinthatóak voltak. Komoly fordulópontot jelentett az irodalmi intézményi aktivitások terén a Magyar PEN Klub létrejötte 1989 júniusában. A nemzetközi szerveződéshez kapcsolódó, Balia Kálmán vezette szervezet a prágai és budapesti központ legitimálásával jött létre, és bár csak pár hónapig működött, fontos dokumentumokat tett közzé a bebörtönzött szlovák és cseh írók, közéleti személyiségek védelmében és a szlovákiai magyar intézményeket ért retorziókkal kapcsolatban (Stúdió érté),9 kapcsolatokat alakított ki a szlovák, cseh és magyar írókkal, azokkal, akik fontos szerepet játszottak az 1989 utáni időszakban. Mindezen intézményi kezdeményezések mellett nem szabad megfeledkezni azokról az aktivistákról, akik a Csemadok valamelyik alapszervezetében vagy a Csemadok járási bizottságában, illetve más szervezetekben fejtették ki tevékenységüket, és akik magatartásukkal, értékrendjükkel az adott közösség ébrentartásán fáradoztak. Különösen érvényes ez a tánccsoportokra, amelyek a maguk szellemiségükkel és kapcsolatrendszerükkel szervesen kötődtek az akkoriban Magyarországon is ellenzékinek számító táncházmozgalomhoz.
