Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Sándor Elenoóra: A rendszerváltás magyar szemmel
SÁNDOR ELEONORA A RENDSZERVÁLTÁS MAGYAR SZEMMEL Kulcsszavak: Ellenzéki szerveződés, magyar-szlovák-cseh ellenzéki együttműködés, rendszerváltás, pártok és stratégiák, Csemadok, választási törvény, magyar egyetem. 1. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK A (cseh)szlovákiai rendszerváltás kisebbségi vonatkozásaival foglalkozó szerző nem teljesen felderítetlen területre téved, hiszen e témakörben már megjelentek hasznos szöveggyűjtemények, kronológiák, résztanulmányok, elméleti igényű elemzések is. A kutatás mégis csak félúton tart. Számtalan részletkérdés maradt még feltáratlanul, sok kérdésre csak egyoldalú és ellenőrizetlen hitelességű válaszok léteznek. Ennek több oka van. Az egyik, hogy 1989 végének, 1990 elejének lázas napjaiban a rendszerváltás szereplői nem gondoltak úgymond az utókorra, számos esemény dokumentálatlan maradt. A sajtó még csak tanulta a cenzúrázatlan hírforrás szerepét, a korszak tudósításaiban néha szétválaszthatatlanul keveredik a tényanyag a szerző saját benyomásaival. Az országos szintű kutatási programokban viszont, mint amilyen a Milan Šimečka Alapítványé volt a kilencvenes évek második felében, a magyarok részvétele a rendszerváltás eseményeiben csak marginálisan szerepel. A frissen alakult pártok nyilatkozatai, s ez érvényes a későbbi időszakra is, érthető okokból elfogultak, ahogy nem mentesek a szubjektivitástól a közéletben szerepet vállalt személyek egyéni visszaemlékezései sem. A fennmaradt szerény mennyiségű kordokumentum rendszerezése, feldolgozása pedig még nem fejeződött be. Terjedelmi és egyéb korlátái miatt ez az összefoglalás nem a részletkérdések tisztázását tűzte ki céljául, hanem inkább arra összpontosít, hogy vázolja a szlovákiai magyarság körében megfogalmazódott politikai stratégiákat, ezek gyakorlati működését, s részben a gyökereket, amelyekből az eltérő politikai felfogások táplálkoztak. A szlovákiai magyarság nem egyforma érzésekkel, egyforma célkitűzésekkel és elvárásokkal fogadta, akarta a rendszerváltást. Más és más érzéseket váltott ki a változás az állami és pártapparátusba beépült, abból profitáló magyarokban, megint mást azokban, akik csupán túlélési taktikájuk részeként „épültek be” a rendszerbe, vagy éppenséggel a „belülről bomlasztás” lehetőségének naiv hite élt bennük. Más feladatokat tűztek ki elsődlegesen megoldandónak a falvakban összehívott lakossági fórumok, megint mással, a kommunista hatalom lebontásával bajlódtak a központi szinten foglalkozók. Bizonyos mértékű általánosítás mégis helyénvaló. A magyar kisebbséghez tartozás nemcsak a nemzetiségi problémák iránti fokozott érzékenységet jelentett valamennyi réteg esetében, hanem kihatott olyan konkrét, a kor és a későbbi politikai fejlődés szempontjából meghatározó kérdésekhez való viszonyra is, mint az előbb említett, a hatalomba beépült vagy beépülni igyekvő réteg „politikai rehabilitálása”, illetve az átvilágítás magyarokat érintő eredményeinek megítélése. Ezeknek a kérdéseknek a vizsgálata is további kutatást igényel. Ami a rendszerváltás korszakának időbeli behatárolását illeti, nem ritka az olyan vélemény sem, hogy az még mindig nem fejeződött be. A szerző általában sem osztja ezt a nézetet, de praktikus okokból is elkerülhetetlen volt kijelölni a vizsgálat alá vont időszakot. (Cseh)Szlovákiában egyszerű megjelölni a rendszerváltás kezdetét 1989. november 17-ében. Az 1990. júniusi első szabad választások bizonyosan nem a demokratikus építkezés végét jelen
