Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig. 2. kiadás - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
Fazekas József - Hunčik Péter: Előszó
Előszó 15 rulnak, s a közös nemzeti kisebbségi érdek felismerése a két meghatározó magyar párt egyesülését eredményezi 1936-ban. A politikai pártok tevékenységét jól kiegészítette az a magyar intézményrendszer, melynek színvonala ugyan nagyon váltakozó volt, de a nemzeti identitás érdekében végzett kulturális munkája alapvetően meghatározta a két világháború közötti csehszlovákiai magyar szellemi életet. A harmincas évekre a szlovákiai magyar irodalmi és tudományos élet meghatározó képviselői által kimunkált, a kisebbségi messianizmusból táplálkozó kisebbségi küldetés elve azt az új szellemiséget tükrözte, amely már kettős kötődésű kisebbségi öntudattal rendelkezik. Az első bécsi döntés után Szlovákiában maradt magyarok jogállásában lényeges változás nem történt, az oktatásban és a közéletben a magyarok használhatják anyanyelvűket, ha Magyarországon a szlovák kisebbség is hasonló jogokkal rendelkezik. A reciprocitás elve ezért tovább korlátozta a magyar kisebbség nyelvhasználati jogait. Az 1945-1948 közötti időszak a szlovákiai magyarság teljes jogfosztottságát, a „hontalanság éveit” jelentette. Az országban élő magyarokat (és németeket) - az aktív antifasisztákon kívül - megfosztják állampolgárságuktól, ennek következményeként elkobozzák földjeiket, épületeiket, ingatlanjaikat, a magyar nemzetiségű állami és közalkalmazottakat minden jogigény nélkül elbocsátják állásaikból (a magyarok nem kaphatnak sem háborús kártérítést, sem nyugdíjat). Bezárják a magyar iskolákat, feloszlatják a magyar egyesületeket és társaságokat. A magyarokat nemzetiségük feladására (reszlovakizációra) kényszerítik, Csehországba deportálják, a csehszlovák politika Magyarországra erőlteti a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezményt stb. A Kassai Kormányprogram, a Szlovák Nemzeti Tanács, valamint a Beneš-dekrétumok e tárgyú rendelkezései máig kitapintható, mély sebeket ejtenek a szlovákiai magyarságon. A kommunista hatalomátvételt követően az 1948. október 25-én elfogadott 245. számú törvény alapján a szlovákiai magyarok a hűségeskü letétele után visszakaphatták állampolgárságukat, de kisebbségi jogokkal nem rendelkeztek. Az 1956-ban elfogadott 33. számú alkotmánytörvény szerint a magyar és az ukrán nemzetiségű állampolgárok gazdasági és kulturális fejlődéséhez megfelelő feltételeket kell biztosítani. Az 1960. évi alkotmány szerint az állam biztosítja a magyar, az ukrán és a lengyel nemzetiségű állampolgárok számára az anyanyelvi oktatást és a kulturális fejlődés lehetőségét. Ezek alapján az ötvenes évektől folyamatosan megnyitják kapuikat a szlovákiai magyar iskolák, óvodák, erős pártirányítás alatt megindul a lap- és könyvkiadás. 1948. december 15- én megjelenik az Új Szó első száma, majd sorra jelennek meg a magyar lapok: a Szabad Földműves (1950), az Alkotó Ifjúság (1950), a Fáklya (1951), a Pionírok Lapja (1951), az Új Ifjúság (1952), a Kis Építő (1952), a Dolgozó Nő (1952), A Hét (1956), az Irodalmi Szemle (1958) stb. A magyar könyvkiadás a Pravda Kiadóvállalat keretében indult meg 1949-ben. 1953-ban létrejött a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, ám 1956-ban beolvasztották a Szlovák Szépirodalmi Könyvkiadóba (a későbbi Tatran Kiadóba). 1967-ben megalakul a Tatran Magyar Üzeme, 1969. január l-jével pedig ebből kiválva a Madách Könyv- és Lapkiadó. 1949. március 5-én megalakul a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, a Csemadok, amely az 1989-es rendszerváltásig a csehszlovákiai magyar kisebbség egyetlen engedélyezett tömegszervezeteként működött. 1950-ben megkezdi működését a Szlovák Faluszínház magyar tagozata, majd 1952-ben megalakul a komáromi Magyar Területi Színház. Az 1968-as prágai tavasz egyik fontos hozadéka az 1968. évi 144. számú alkotmánytörvény elfogadása, azaz a cseh-szlovák föderáció megteremtése. Ennek közvetlen kisebbségi vonatkozása is van, hiszen e törvény 1. cikke értelmében a cseh és a szlovák nemzeten kívül a magyar, a német, a lengyel és az ukrán (rutén) nemzetiség is államalkotó, s mint ilyenek, a 3. cikk értelmében számukra biztosítva van a nyelvükön való művelődés joga, a sokoldalú kulturális fejlődéshez való jog, a nyelvük hiva
