Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Szarka László: Kisebbségi többpártrendszer és közösségépítés (A szlovákiai magyar politikai pártok működése 1989 - 1998)
Kisebbségi többpártrendszer és közösségépítés 83 2.2. Az Együttélés Politikai Mozgalom Az 1989 előtti szlovákiai magyar kisebbségi jogvédelem megszervezése, irányítása, kétszeri letartóztatása és az ellene indított per nyomán nemzetközileg ismert Duray Miklós amerikai ösztöndíjáról 1989. december elején tért haza, és a prágai kormányalakítási megbeszélések résztvevőjeként azonnal szembesülnie kellett az új csehszlovák hatalom elutasító magatartásával. Az FMK stratégiájával és politikai gyakorlatával kapcsolatban Duray Miklós három koncepcionális jellegű fenntartást fogalmazott meg. Az FMK társutas politizálását rövid távon sem tartotta eredményes magatartásnak, a kisebbségi jogvédelmet és közösségépítést elengedhetetlen feltételnek tekintette az érdemi partneri viszonyok kiépítésében a többségi társadalommal, s végül a kisebbségek, valamint a kisebbségek által lakott régiókban élők politikai képviseletét olyan politikai gyűjtőmozgalom formájában tartotta kivitelezhetőnek, amely nem kötelezi el magát valamely ideológiai áramlat mellett. Duray Miklós és a vele együttműködést vállalt országos és regionális Csemadok-elit hatékony fellépése nyomán - az FMK minden nemtetszése ellenére - 1990. február 27-én, illetve március 1-jén hivatalosan is bejegyezték az Együttélés Politikai Mozgalmat. A klasszikus etnikai pártokra leginkább emlékeztető Együttélés Csehszlovákia valamennyi kisebbségének képviseletét fel kívánta vállalni, és alapvetően a kisebbségi érdekvédelmet helyezte tevékenységének középpontjába. A mozgalom munkájába kezdettől fogva bekapcsolódtak a Tësin-vidéki lengyelek képviselői, a március 31-i alakuló kongresszus képviselői a mozgalom egyik alelnökévé Stanislav Gawlikot választották.9 Jóllehet az Együttélés ideológiamentes kisebbségi érdekvédelmi mozgalomként határozta meg magát, kezdettől fogva egyértelművé vált, hogy a mozgalom a kereszténydemokrata értékrendet tekinti sajátjának. Ennek megfelelően az 1990. évi parlamenti választásokra való felkészülés részeként március 31-én az Együttélés választási koalícióra lépett az 1990. március 19-én megalakult Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal. A két magyar mozgalom együttműködését folyamatosan személyi és koncepcionális viták zavarták meg, ennek ellenére a kettős koalíció 8,66 százalékos eredménnyel 12 képviselőt küldhetett a Szövetségi Gyűlésbe, míg a Szlovák Nemzeti Tanácsban 14 mandátumhoz jutott. Ebből az Együttélés öt képviselői helyet kapott Prágában, hetet pedig Pozsonyban. Már az első demokratikus választások is megmutatták, hogy a választójogi törvény fontos eszköze lesz a mindenkori (cseh)szlovák kormányzatoknak a kisebbségi pártok mozgásterének szabályozásában. A választójog által meghatározott keretfeltételek pedig kezdettől fogva az együttműködés irányába kényszerítették az egymással is súlyos vitákba bonyolódó magyar pártokat is.10 Az Együttélés politikai céljai között kezdettől fogva nagy súllyal szerepelt az önkormányzati rendszer kiépítése, az oktatási és kulturális autonómia igénye. A távlati célok megvalósítása helyett azonban egyre nagyobb figyelmet kellett fordítani a kisebbségi közösségek jogi status quóját is veszélyeztető nacionalista törekvéseknek, amelyek különösen a nyelvi jogok, illetve a kisebbségek alkotmányjogi helyzetének vonatkozásában váltak súlyos vitakérdéssé.11 Az Együttélés három alapkérdésben járult hozzá a kisebbségi többpártrendszer működőképességének elmélyítéséhez. Egyrészt Duray Miklós elnök alkati és elvi radikalizmusának, helyzetteremtő képességének köszönhetően a három Mečiar-kormány éveiben virulenssé vált szlovák nacionalista erők nem tudták védekező, jog- és önfeladó pozícióba szorítani a magyar közösséget, hiszen a nyelvi, oktatási, kulturális, identitáspolitikai támadásokkal szemben a kisebbségi közösség igen szervezetten és határozottan felvette a küzdelmet, mi több, a három pártot is arra kényszerítette, hogy a jogfosztásokkal szemben egyeztetve és egységesen lépjen fel. Másrészt a mečiari kormányzás alatt felerősödött egységes magyar pártpolitika eszményét az Együttélés igyekezett minden tekintetben a három párt viszonyának központi kérdésévé tenni, hiszen a szlovák pártok irá
