Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Őllös László: A magyar pártok programjai
52 Öllös László zően nem tartoztak a szlovákiai magyar nyilvánosság körében közismert személyek közé. A szlovákiai magyar közéletnek csupán egy területén jelent meg a politikai rendszer bizonyos mértékű kritikája, mégpedig a nemzetiségpolitika terén. Az a szlovákiai magyar félnyilvánosság, amelyben a kritikus álláspontok megfogalmazódhattak, javarész az engedélyezett magyar intézmények nehezen ellenőrizhető rendezvényein jelenik meg: a magyar egyetemisták diákklubjaiban, ahol magyarországi előadók is szerepelhettek, a Csemadok nyári művelődési táboraiban, valamint az évente megrendezett művelődési kerékpártúrákon, úgyszintén magyarországi látogatókkal, továbbá helyi művelődési klubok számos, nem éppen rendszerpárti előadó kritikus mondanivalójú műsoraiban, az amatőr színjátszó csoportok évenkénti fesztiváljain, az Iródia rendezvényein. Lényegében a felsoroltak mindegyikében megjelennek a magyarországi közgondolkodás különféle áramlatai is, így azok a magyarországi eszmeáramlatok, amelyek 1989 után a magyarországi pártrendszer kialakulásakor meghatározó jelentőséggel bírtak. Ugyanakkor a Husák-rendszer hazai csendje gyakorlatilag elrekeszti e fórumokat a szlovákiai közgondolkodástól, így ezek a fórumok a szlovákiai magyar közvélemény csekély hányadára voltak hatással a rendszerváltást megelőzően. Ennek ellenére ezek a fórumok a rendszerváltás utáni szlovákiai magyar politikai elit kialakulásának egyik jelentős szocializációs bázisául szolgáltak. Az ekkor születő elképzeléseknek az is korlátot szabott, hogy a szlovákiai magyar politikai elit egyes csoportjai mögött alig állt kritikai társadalomtudományi bázis. A megjelent néhány írás többsége történelmi témájú volt, és a szlovák nacionalizmus történelmi érveivel, illetve az ország magyarellenes nemzetiségpolitikájával foglalkozott. A kommunista rendszer egyes területeinek fonákságait sajátosan szlovákiai magyar szempontból vizsgáló tudományos igényű kutatás nem folyt.1 így a kommunizmusnak a szlovákiai magyarok körében megjelenő konkrét formáit sem elemzik, azaz a kommunizmus hatalmi rendszerének a szlovákiai magyarság körében kialakult sajátosságai többnyire nem voltak tudományos igénnyel feldolgozva. Ez az állapot azonban nem jelentette a „belső” kritika teljes hiányát. A kritikai észrevételek három területen jelentek meg: a szlovákiai magyar irodalom egyes műveiben, a szlovákiai magyar sajtóban időnként megjelenő, elsősorban a magyar kulturális élettel foglalkozó kritikus cikkekben, valamint a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának egyes dokumentumaiban. Ugyanakkor mindezek az észrevételek töredékesek voltak, s konkrét helyzetekhez, eseményekhez kapcsolódtak. Mivel a szlovákiai magyaroknak alig volt kritikai társadalomtudományi bázisa (intézményrendszer híján néhány egyén elszántságán múlott, hogy születnek-e jelentősebb társadalomtudományi művek), a szlovákiai magyar nyilvánosság - a második nyilvánosságot is beleértve - a rendszerváltást megelőzően nemcsak a kommunizmus szlovákiai sajátosságainak, hanem a szlovákiai magyarság körében, tehát nemcsak a szlovákok, hanem a magyarok által is kialakított rendjének részletes, tudományos igényű kritikájával sem találkozhatott. Ez a helyzet lényegesen különbözött mind a magyarországitól, mind pedig a lengyelországitól. Ezért az 1989 utáni szlovákiai magyar pártrendszer kialakulása és a magyar pártok programjainak megalkotása során érezhető a tudományos igényű feldolgozás hézagos volta. Az akkor megfogalmazott pártprogramok vagy teljesen újak voltak a már ismert kritikai észrevételekre épülve, vagy pedig valamilyen módon az 1968-as elképzelésekhez kötődtek. Sajátos módon a két világháború közötti szlovákiai magyar politikai örökség nem játszott jelentős szerepet az 1989 utáni szlovákiai magyar pártszerkezet kialakulásánál. Utólag vizsgálva persze akadnak hasonlóságok, de ugyanúgy különbözőségek is, ám ami a legfontosabb, a két világháború közötti magyar politikusok és közéleti személyiségek elképzelései, érvei nem váltak a politikai közbeszéd tárgyává, politikai döntések hivatkozási alapjává 1989 után.2 Az ellenben állítható, hogy a rendszerváltáskor Magyarországon kialakult párttagoltság
