Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Grendel Lajos: Irodalom, könyvkiadás
452 Grendel Lajos 1996: Talamon Alfonz: Az álomkereskedő utazásai (Kalligram) Nem osztották ki. 1997: Grendel Lajos: És eljön az Ő országa (Kalligram) Nem osztották ki. 1998: Bereck József: A galambszelídítő (ABART) Nem osztották ki. 1999: Cselényi László: Aleatória, avagy a megírhatatlan költemény/tartomány (Madách) Nem osztották ki. 2000: Németh Zoltán: A kapus öröme a tizenegyesnél (AB-ART) Hizsnyai Tóth Ildikó: Peter Pišťanek: Malý Dônč (Különcök) (Kalligram) 2001: M. Csepécz Szilvia: Magház (AB-ART) Zeman László: František Miko: Od epiky k lyrike (Az epikától a líráig) (Nap) 2002: Benyovszky Krisztián: Rácsmustra - Kalligram Nem osztották ki. 2003: Csehy Zoltán: A szöveg hermaphrodituszi teste (Kalligram) Hizsnyai Tóth Ildikó: Pavol Vilikovský: Posledný kôň Pompejí (Az utolsó pompeji ló) (Kalligram) József Attila-díj 1990: Grendel Lajos 1993: Tőzsér Árpád 1994: Gál Sándor Tóth László 2002: Hizsnyai Zoltán 2003: Cselényi László 2004: Duba Gyula Kossuth-dij 1994: Dobos László 1999: Grendel Lajos 2004: Tőzsér Árpád Pribina-kereszt első fokozata 2003: Grendel Lajos 2004: Dobos László 5. MAGYAR IRODALOM SZLOVÁKIÁBAN A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN A rendszerváltás a csehszlovákiai magyar irodalomnak nem a fejlődésében, hanem a státusában hozott radikális fordulatot. Eltakarította azokat az adminisztratív akadályokat, amelyekkel a hivatalos csehszlovák kultúrpolitika megpróbálta leválasztani és elszigetelni az itteni magyar írókat és irodalmat az egyetemes magyar irodalomról. Néhány szlovákiai magyar író és jelentősebb müveik azonban ekkorra már részeivé váltak a - nem hivatalos - egyetemes magyar irodalmi kánonnak. A csehszlovákiai magyar irodalom már egy évtizeddel a rendszerváltozás előtt mind eszmei, mind művészi törekvéseit tekintve nagyon differenciált képet mutatott. Ezt a sokszínűséget képezte le a kilencvenes évek közepére kialakult kiadói és lapstruktúra. írók, kritikusok, publicisták már a rendszerváltozást megelőzően is többször felvetették a kérdést, indokolt-e a szlovákiai magyar irodalomról mint olyan autonóm entitásról beszélni, amelynek sajátos minőségi szempontjai vannak, önálló normarendszere van, vagy pedig az itt élő alkotók müvei az egyetemes magyar irodalom horizontjából vizsgálandók. A kérdést a kilencvenes évek végén színre lépő fiatal irodalomkritikusok a korábbiaknál élesebben és egyértelműbben vetették föl, rámutatva arra, hogy az irodalom mindenekelőtt szöveg, tehát a nyelv művészete, minden egyéb - regionális, történelmi, szociológiai stb. - szempont másodlagos jelentőségű, s ezek túlhangsúlyozása az irodalmi érték, a minőség háttérbe szorításához vezet, a provincializmus veszélyével fenyeget. Egyébként is 2004. május 1 -je után a kérdés nem releváns, sőt ezt a gyakorlat már korábban is meghaladta, hiszen például a Kalligram Könyvkiadó és a Kalligram című folyóirat mára az egyetemes magyar irodalom egyik fontos műhelyévé nőtte ki magát. Mivel az irodalomtörténet-írás mindmáig adósa a legutóbbi két, két és fél évtized folyamatainak korszerű, árnyalt feldolgozásával, ilyesmire mi sem vállalkozhatunk. A kilencvenes években teljesedett ki az idősebb és a kő-
