Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Hushegyi Gábor: Képzőművészet, fotóművészet és építészet
Képzőművészet, fotóművészet és építészet 437 annak utilitárius volta pragmatikusan megköveteli a minőséget, biztonságot és korszerűséget. A nyolcvanas és kilencvenes évek mezsgyéjén a szabadság egyik jeleként a magyarországi organikus, ill. élő építészet stílusjegyei jelentek meg a dél-szlovákiai fiatal építészek terveiben és kivitelezéseiben. Nemcsak egyegy átépítés (Friedmann László), egy-egy új épület jelentette e stílus meghonosodását, hanem a városkép átalakításában (pl. Dunaszerdahely) is jelentős szerephez jutott a Makovecz-stílus. Személyesen Makovecz Imre irányította a kilencvenes évek közepén és második felében a dunaszerdahelyi Városháza rekonstrukcióját, ill. átépítését. Ám a világhírű építésszel párhuzamosan a hazaiak is hozzájárultak e stílus egyedivé tételéhez: Dóczé Péter és Csémy Olivér megalkották a komáromi Vásárcsarnokot (1994), Istenes József az érsekújvári Novocentrumot (1993-1997), a somorjai Jávorka Tamás revitalizálta a város főterét, és megtervezte a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség Székházát Dunaszerdahelyen. E csallóközi város számára tervezte Ravasz Marián többek között a Postabank (1993-1995) épületét, amely a helyi történelem romboló mozzanatát is megjelenítette a homlokzaton. Ugyancsak Ravasz nevéhez kapcsolódik a cseh-szlovák pavilon építészeti megoldása a 49. Képzőművészeti Velencei Biennálén (2001). A szlovákiai élő építészet meghatározó személyisége a kassai Pásztor Péter, aki negyed évszázada töretlen híve ezen építészeti stílusnak, filozófiának. A kilencvenes években kivitelezte pl. a lónyabányai római katolikus templomot (1993), az Otčina Biztosítótársaság kassai székházát (Rozmannal és Friedmannal, 1997), a vám- és pénzügyőrség épületét Tiszacsemyőn (1996-1999), valamint nyaralót Mezőcsáton (1993) és családi házat Kassa-Bárcán (1994-1998). Emellett Pásztor elméleti munkásága és a kassai műegyetemen kifejtett oktatói tevékenysége is jelentős. Az élő építészet nemzetközileg is ismert képviselője a magyar pavilon Új Atlantisz felé című kiállításán szerepelhetett műveivel a 7. Nemzetközi Építészeti Biennálén Velencében (2000). Az elmúlt közel másfél évtized építészete két emblematikus művel gazdagította a magyarok által lakott területet Szlovákiában. Az első az újraépített, Párkányt Esztergommal összekötő Mária Valéria-híd (2001), a másik pedig a komáromi Európa-udvar (2000). Ez utóbbi a politikai építészet kategóriájába sorolható, művészeti szempontból az elkötelezett építészet és képzőművészet kulisszaszerű együttesét teremti meg. Az európai nemzetek építészetét stilizált és autenticitást nélkülöző hasonmás homlokzattal idéző együttes az építészeti giccs kategóriájába sorolható, ezt a minősítést hatványozza a magyar történelem jeles uralkodóiról készült szobrászati alkotások szellemisége és azok elhelyezésének módja az udvar központi terén. A Szlovákiában elő magyar közösség immár közel kilenc évtizedes hagyományos irodalomközpontúsága és konzervatív művészetszemlélete csaknem megingás nélkül vészelte át az 1989 óta eltelt időszakot is. Természetszerűen ez a társművészetek és a kortárs művészet további marginalizálását eredményezte a művészeti közgondolkodásban és megbecsülésben. Mint ismeretes, mindig a kivétel erősíti a szabályt, ám a helyzet súlyosságára mutat, hogy ebben az esetben csak olyan kivétel - a köztéri szobrászat - említhető meg, amely a megrendelők, a mecénások ízlését, művészetszemléletét követve a 19. századi köztéri művészet formájában, küldetésében tért vissza a 20. és 21. század fordulóján. A rendszerváltozást követően, amint azt a képzőművészet, fotóművészet és építészet példáján is szemléltettük, magától értetődő, korlátok nélküli országos és nemzetközi művészeti élet alakult ki, amelyben a mi magyar művészeink is jelen vannak. Ugyanez elmondható további társművészetekről is, olyan szlovákiai magyar művészeti jelenlét tanúi lehettünk mind az országos, mind a nemzetközi (pl. Csehországban, Magyarországon) művészeti életben, amelyre az elmúlt évtizedekben nem volt példa. Az építész Pásztor Péter, a fotóművész Huszár Tibor, a dokumentumfilmes Kerekes Péter, a filmszínész Kassai Csongor, a popzene műfajában a zeneszerző és producer Dusík Gábor azon személyiségek közé tartoznak, akik az adott szakma legkiválóbb és legelismertebb országos szaktekin
