Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Hushegyi Gábor: Képzőművészet, fotóművészet és építészet
Képzőművészet, fotóművészet és építészet 435 CD - 2003) három kötete, amelyben megközelítőleg száz szócikk foglalkozik az 1945 utáni művészetünkkel. E lexikon jóvoltából alkotóink immár a német nyelvű SAUR Művészeti Lexikonban is szerepelnek. A legjelesebb magyar művészek (Bartusz György, Rónai Péter, Szentpétery Adám, Csudái Ivan és Varga Emőke) művészetpedagógiai tevékenységet is folytatnak Szlovákia egyetemein, Rónai Péter még a brünni Műegyetem Képzőművészeti Karának is műteremvezetője. Legújabban Németh Ilona vállalta a művészetoktatói hivatást, budapesti művészképzésben vett részt, jelenleg pedig a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola műteremvezetője. A bipolaritás mezsgyéjén található a Dunaszerdahelyen működő Kortárs Magyar Galéria (KMG), amely az egyetemes kortárs és jelenkori magyar művészet alapítványi gyűjteményét gondozza, kiállítási tevékenysége azonban a jelenkori magyar művészetre korlátozódik. Lipcsey György szobrászművész irányításával az Art Ma Galéria 1998 óta rendezi kiállításait ugyanebben a csallóközi városban. A szimpóziumok közül az 1994-ben Szűcs Jenő fotográfus és Szalai László szervezésében a páti fürdőben útjára indított Sympat állta ki az idő próbáját, az alapító művész halálát követően Dolán György szakmai irányításával elmélyült a rendezvény nemzetközi jellege. E szimpózium működéséhez szorosan kötődik a komáromi Limes Galéria tevékenysége, amely 2001 óta áll a művészek rendelkezésére, többek közt Bartusz-, Dolán- és Rónai-kiállításnak adott teret. A hazai magyar művészet fővárosi megmérettetésének egyedüli helyszíne a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, ahol 2003- ban Bartusz György és Németh Ilona-Karol Pichler tárlatával kezdte meg működését a Brámer-kúria Galériája. Az állami intézmények mellett (Szlovák Nemzeti Galéria, Keletszlovákiai Galéria, Pozsonyi Városi Galéria stb.) egyedül ez a múzeum vásárol kortárs hazai magyar alkotásokat. Ezzel nemcsak a művészeket támogatja, hanem egy korszak művészeti kultúrájának gyűjteményét alapozza. Teljesen magányosan alkot a pozsonyi Tihanyi József, aki meditativ, filozófiai töltetű rajzaival a kilencvenes évek közepén hívta fel magára a figyelmet, kapcsolatai egyedül a magyarországi MAMÜ csoport felé találhatóak. Népesebb, a magyar közösség számára ismertebb és érthetőbb a jelenkori művészek tábora. Ezek az alkotók jobbára az 1989 óta létező Csehszlovákiai, majd \993-tó\ Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának (SZMKT) tagjai, többségük a művészetüket a hagyományos kánon keretében értelmezik. Bár létrejöttekor e társaság tagjai között tudhatta Bartuszt, Rónait és Németh Ilonát is, ám ők fokozatosan kimaradtak, kiléptek, mivel a provinciális szemlélet elfogadhatatlan volt számukra. Ennek ellenére az SZMKT létező igénynek tesz eleget, amikor kiállítási lehetőséghez juttatja tagjait, a közönségnek pedig a könnyen érthető művészetet szolgáltatja. A társaság nívódíjat is jegyez az eltelt év legjelentősebb művészeti tettéért. Folyóirat-alapítási kísérlet is szerepel a társaság krónikájában; Kubická Kucsera Klára és Kalita Gábor 1995 novemberében jelentette meg a Kupola próbaszámát, a próbálkozás azonban az anyagiak miatt a következő évben kudarcba fulladt. A korszak másik, 1998 óta negyedévenként mindmáig megjelenő folyóirata a Kopócs Tibor főszerkesztésében készülő, képzőművészeti túlsúlyú Komáromi Atelier. Szemlélete, egy-két írást leszámítva, provinciális, s ugyanazt a müvészetértelmezést szolgálja, amelyet a legtöbb helybeli magyar galéria is vall, pl. a komáromi Nádor utcai Galéria vagy a hetényi Lilla Galéria. Az SZMKT-tagok kö-zött azonban vannak néhányan, akik az országos művészeti életben is részt vesznek, így pl. Fodor Katalin, Gály Kata és Balázs István. Ám a magyar közösség számára a legismertebb és legkedveltebb festő- és grafikusművész Duncsák Attila, Kopócs Tibor, Nagy József, Nagy Zoltán, Szilva József és Szkukálek Lajos, a szobrászok közül pedig Gáspár Péter, Lipcsey György, Mag Gyula és Nagy János. Ezt az értékrendet követi a Posonium Művészeti Díj kuratóriuma, Barta Gyula 2002-es kitüntetését követően Nagy József és Nagy János voltak a 2003. év jutalmazottjai. A társaság egyik legsikeresebb kiállítás-sorozata az 1992 óta kétévenként megrendezésre
