Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Lovász Attila: A magyar sajtó
428 Lovász Attila en alakult a Heti Ifi a Smena Kiadóvállalat gondozásában. 1991-től a Smena lemondott a kiadásról, a lapot a Magyar Diákszövetség mentette meg, majd annak kiadója, a DH-Press Kft. gondozta. Havi rendszerességgel jelenik meg Ifi néven 1993-tól a dunaszerdahelyi Tashy Agrotrade Kft. gondozásában. Főszerkesztője D. Kovács József. 9.6. A Hét (Hét) A kulturális hetilapot a Csemadok KB adta ki 1956-tól, a lap hasábjain a szlovákiai magyar irodalmi és kulturális élet minden kiemelkedő egyénisége dolgozott szerzőként vagy szerkesztőként, színvonalas irodalmi és kulturális melléklete mellett kiváló riportokat közölt. A rendszerváltás idején olyan egyéniségek dolgoztak a szerkesztőségben, mint Gál Sándor, Keszeli Ferenc, Miklósi Péter, Ozsvald Árpád, Zs. Nagy Lajos. 1990-ben Lacza Tihamér lett a főszerkesztő. A lap 1995-ös megszűnéséig nem találta meg új identitását és helyét a piacon, az állami támogatások megvonása után megszűnt. 1996-ban a Csemadok KB az MGM-7 Kft.nek eladva próbálta megmenteni a hetilapot, a felújított lap azonban csak négy számot élt meg. JEGYZETEK 1. 1995-ben már csak egy közvetetten állami napilap jelent meg, az állami TASR hírügynökség gondozásában megjelenő Republika (1997-től Slovenská Republika), amely 1999-ben megszűnt. 2. A kilencvenes évek elején a Népszabadságot (a magyar központi pártlapot) először hazai forrásokból privatizálták, majd részben német kézbe került. A központi napilapokat svájci és német tulajdonosok szerezték meg, míg a 11 megyei lapból tizet a német Axel Springer, egyet pedig az angol többségű Lapcom Rt. privatizált. Ebben az időben jelentős külföldi tőke még nem volt a szlovák lappiacon. 3. A szlovákiai magyar heti- és havilapok 1995-ig közvetlen minisztériumi támogatást élveztek a költségvetési törvény erre meghatározott keretéből. A keret összege jelentősen nem változott, az elosztási mód tekintetében viszont Mečiar második kormányalakítása után a kulturális tárca új szabályokat alkotott. A piaci szempontból mindenképpen indokolt, a kisebbségi sajtóra nézve viszont egzisztenciális gondokat okozó változás lényege az volt, hogy a kisebbségi sajtó az 1991 - tői működő Pro Slovakia állami alapnál pályázta meg a támogatásokat. A Pro Slovakia kisebbségi sajtóért felelős szakbizottsága viszont nem nyilvános testületként működött, és a kisebbségeknek szánt összegből jelent meg a szakmailag semmilyen értékkel nem bíró négynyelvű melléklet a Republika című lapban vagy később, 1995 decemberétől a Mečiarékhoz közel álló magyar politikai mozgalom által életre hívott Életünk című hetilap. 4. Milan Václavík vezérezredes, honvédelmi miniszter televíziós beszédében közvetett módon arra utalt, hogy a Prágából indult „diákzavargások” megfékezésére akár a Csehszlovák Néphadsereg katonái is kivezényelhetők. E beszéd után a laktanyák egy része nyilatkozattal határolta el magát attól a lehetőségtől, hogy civil tüntetők ellen lépjenek fel a sorkatonák. 5. Új Szó, 1989. november 27. 3. p. 6. A Verejnosť két év után anyagi háttér hiányában megszűnik, a Národná obrodál a kormányhivataltól 1992 őszén ugyanaz a francia kiadó vásárolja meg, amely az Új Szót is megvásárolta, később a kassai Rezeš-csoport kezébe kerül, jelenleg Pavol Rusko médiabirodalmának része. A Zmena szimpatikus és forradalmár diáklapként indult, de már 1990 elején a legharsogóbb szlovák nacionalista erők lapjává vált, 1992-től nyíltan a Matica slovenská lapja. Érdekességként említsük meg, hogy 1996-ban a harmadik Mečiar-kormány idején Ľudovít Štúr Állami Díjat kap. 7. 1990-ben a laphoz visszatértek az 1968 után elbocsátott munkatársak. Szűcs Béla és Zsilka László a Vasárnapi Új Szó szerkesztését és átalakítását vállalták (egyébként sikerrel), Ozorai Katalin és Petrőczi Bálint riportrovatot alapítottak, Miklósi Péter főszerkesztő-helyettes lett, Tóth Mihály pedig főmunkatárs. Vele együtt az Új Szó akkori második főmunkatársa Dusza István lett.