Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
A. Kis Béla: A szlovákiai református keresztyén egyház
A. KIS BÉLA A SZLOVÁKIAI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ Kulcsszavak: Református egyházkerületek, tisztújítások, bel- és külföldi kapcsolatok, iskolaügy, közoktatás, katechéta-, teológus és kántorképzés, restitúció, református sajtó és könyvkiadás, református szervezetek, intézmények és csoportosulások, misszió, diakónia. 1. BEVEZETÉS 2001-ben a népszámlálási adatok szerint 109 735 református személy élt Szlovákiában. Ez a szám azt jelenti, hogy tíz év alatt kb. 25 ezerrel nőtt a magukat reformátusnak valló személyek száma. Egészen pontos számot azért nem tudunk megadni, mert az 1991-es népszámlálási adatok szerint a magukat reformátusnak vallók számát (84 691 ) csak az előzetes adatokból ismerjük, mivel a végső adatoknál a református egyházat összemosták az evangélikus egyházzal. így a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház (a továbbiakban: SZRKE) lélekszámát tekintve - a római katolikus, az evangélikus és a görög katolikus egyház után — a negyedik legerősebb egyház Szlovákiában. A közel 110 ezer főből mintegy 13-15 százaléknyi lehet a szlovákok aránya, tehát a magyar reformátusok száma 95 ezer körül van. Bár e munka elsősorban a szlovákiai magyar reformátusok helyzetét hivatott rögzíteni, óhatatlanul lesznek benne szlovák vonatkozások, hiszen a szlovákiai reformátusság egységes keretben, egy egyházkerületben él; a szlovák ajkú reformátusokat semmilyen vonatkozásban sem lehet megkerülni. Az SZRKE-nek jelenleg 204 anya-, 103 leányegyházközsége és 59 szórványgyülekezete van. A hívek lelkigondozását 200 lelkész végzi, közülük mintegy 180 a magyar, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a rendszerváltás előtti nagy lelkészhiányt sikerült megszüntetni (1990-ben csak 123 refonnátus lelkész szolgált). Örvendetes, hogy míg 1993-ban 84 gyülekezet volt lelkész nélkül, mára minden életképes gyülekezetnek lehet saját lelkésze, sőt egyes gyülekezetekben (Komárom, Pozsony) a második lelkészi állás kialakítása és betöltése is megtörtént. 2. VISSZATEKINTÉS A MÚLTBA A Trianont követő sokk után a Csehszlovák Köztársaság keretei közt nehezen találta, de gyorsan elkezdte keresni helyét a református egyház. Bár lelkészeit - a kitoloncolás terhe mellett - hüségeskü letételére kényszerítették, és törvényei az államtól nem nyertek az 1938- as visszacsatolásig egyáltalán elismerést, mégis talpra tudott állni. Három egyházkerületet szervezett meg (a dunáninnenit, a tiszáninnenit és a kárpátaljait), gyülekezeteinek száma 492 volt (ebből 449 magyar ajkú, 12 vegyes és 31 szlovák ajkú), a kezdetekkor 223 168 egyháztagot tartott számon (az 1930-as népszámlálás szerint 216 662 volt a reformátusok száma). A lelkészutánpótlás biztosítására 1925-ben Losoncon Teológiai Szemináriumot hozott létre (ez a visszacsatolás után 1939-ben megszűnt), Komáromban pedig 1935-től református tanítóképzőt működtetett, mely a visszacsatolás után addig állt fenn, amíg a felvett hallgatók befejezték tanulmányaikat. Élni akarásának ékes bizonyítéka volt erős nyomtatott sajtója is: az 1930-as évek elején 8 különféle lapja jelent meg párhuzamosan, sőt még református külmissziós folyóirat megjelentetésére is volt ereje és embere. A második világháborút követően az ismét kisebbségi sorba jutott csehszlovákiai reformátusság életét az a szlovákokból álló Szervezőbizottság (Organizačný výbor) kezdte irányitani, amely az 1938-as visszacsatolás után szlovák
