Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Jaroslav King: Régiófejlesztési politika és közigazgatás
274 Jaroslav Kling mazkodni a megváltozott körülményekhez, illetve a piaci elvek érvényesítése a mezőgazdasági termelés hatékonyságának a létszámcsökkentéssel elért növeléséhez vezetett. Buchta (2003) szerint a munkanélkülieknek ez a csoportja (a volt mezőgazdasági dolgozók) eléggé rugalmatlan, nehezen jut vissza a munkaerőpiacra, mindennek következtében szociálisan egyre nagyobb mértékben izolálódik, elsősorban az olyan, gazdaságilag hátrányos helyzetű régiókban, mint Dél-Szlovákia (a dél-szlovákiai medence). 2. A KÖZIGAZGATÁSI REFORM ÉS DÉL-SZLOVÁKIAI MEGVALÓSULÁSA 2.1. Az 1989 utáni szlovákiai közigazgatási reform, különös tekintettel az 1998 utáni időszakra 1990-ig Szlovákiában a közigazgatási feladatokat háromszintű nemzeti bizottsági rendszer (helyi/városi, járási, kerületi) látta el. A nemzeti bizottságok államhatalmi, államigazgatási és egyben gazdaságirányítási szervek is voltak. Mindezen funkciójukat azonban a felsőbb szinteknek és a központnak alárendelve, azoktól függve látták el. 1990-ben Szlovákiában megszüntették a nemzeti bizottságokat, és megindult a közigazgatási reform. A települési önkormányzatokról szóló 1990. évi 369. számú törvény elfogadásával a közigazgatáson belül az államigazgatás elvált a választott önkormányzattól, s a közigazgatás ún. duális modelljét kezdtük alkalmazni, ezen belül a helyi (területi) önkormányzat egy szinten, a települési önkormányzat szintjén működött. 2001-ig a közigazgatáson belüli folyamatok csak az államigazgatást érintették (egyúttal több, a települési önkormányzatokra vonatkozó törvényt is módosítottak). Első lépésként 1990- ben megszüntették a kerületeket mint államigazgatási egységeket, és a járási szintnek alárendelve egy újabb szintet, a körzetet hozták létre. 1990 és 1996 között Szlovákiában a területi államigazgatási rendszert 38 járás és 121 körzet alkotta. 1996-ban a helyi államigazgatás reformjára került sor, ekkor a körzeti szintet megszüntették, a szakigazgatási intézményhálózatot integrálták az általános államigazgatási feladatokat ellátó 79 járási hivatalba. Egyúttal középszinten nyolc kerületet, államigazgatási egységet alakítottak ki. A korábbi szerkezethez képest a járási hivatalok száma nőtt, ám ezek mégsem tudták hatáskörileg lefedni Szlovákia teljes területét. Ennél az oknál fogva a járási hivatalok székhelyén kívül további 34, állandó vagy időleges jelleggel működő kirendeltség jött létre. Az új járások kialakításakor érvényesülő különböző politikai nyomások következtében az egyes járások között szélsőségesen nagy aránytalanságok keletkeztek. A legnagyobb és a legkisebb járás esetében a lakosságszám különbsége 150 000 fő volt (2001-ben a Nyitrai járásnak 163 419, a Mezőlaborci járásnak 12 597 lakosa volt). Krivý és munkatársai (1996) az új területi közigazgatási rendszer rejtett összefüggéseire mutattak rá. A járások számának növelése és kialakításuk módja „megszaporította” az olyan járások számát, amelyekben az akkori kormány vezető pártja, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) sikeresen szerepelt a választásokon: azokon a területeken, ahol a HZDS több választóval rendelkezett, kisebb (kevesebb lakossal rendelkező) járások kialakítását javasolták. Hasonló párhuzamosság mutatható ki a jelentős számú magyar nemzetiségű lakossal rendelkező területeken is: az 1996-ig érvényes területi felosztás szerint az akkori 38 járást tekintve a járások 26,3%-ában haladta meg a magyar kisebbség számaránya a 20%-ot, az 1996-os változást követően a 79 új járáson belül viszont csak 16,5%-ában. Krivý és munkatársai (1996) továbbá felfigyeltek arra is, hogy 1996-ig a jelentős magyar lakossággal rendelkező járások a lakosságszám tekintetében átlagon alulinak minősültek, 1996 után viszont ugyanezek a járások már az átlagosnál több lakossal rendelkező járások közé tartoztak. Ebből a szempontból tehát nyilvánvaló, hogy a magyar kisebbség számára az 1996 utáni területiközigazgatási elrendezés a korábbinál kedvezőtlenebb, mivel a jelentős kisebbségi lakosságú járások súlya csökkent.
