Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Tóth Károly: A magyar intézményrendszer fejlődése
260 Tóth Károly ben nemzeti, politikai és ideológiai alapon az „egy” szervezet korábban ismert szocialista mintáját próbálta reprodukálni az új, plurális helyzetben, de a korábbihoz hasonló virtuális zárt nemzetiségi közegben. Ez a szervezeti forma az elmúlt másfél évtizedben komoly változáson ment keresztül. Szakmai programok egész sorát valósította meg, segítve azt a közeget, amelyből önmagát eredetileg származtatta. Tényleges mozgósító erővé lépett elő válságos időszakokban, vagy legalábbis azok élére állt. Lényegét tekintve azonban ez a szervezeti forma ma is az eredeti forgatókönyvet követi, a különbség talán csak annyi, hogy egy többszereplős környezetben kell komoly harcot vívnia korábbi monopolpozícióiért. 4.2. Csemadok Az első kategóriába tartozna, ha nem lett volna olyan hagyományosan központi és monopolhelyzete az 1989-et megelőző időszakban és az átalakulás folyamatában. A Csemadok az 1968-as tradíciókat követve 1989 után megpróbált vezető érdekvédelmi-társadalmi-(politikai) szervezetté alakulni. Az 1990 első napjaiban meghiúsult párttá alakítás után22 is ez volt a legfontosabb belső szervezeti dilemmája: kulturális vagy társadalmi-érdekképviseleti szervezet.23 Annak ellenére, hogy szervezeti struktúrái révén (főleg a választási kampányok időszakaiban) deklaráltan bizonyos magyar politikai pártokat támogatott,24 az új politikai és hatalmi szerkezetből kiszorulva hosszú éveken át nem találta a helyét. 1995 után, amikor megvonták - nem csekély — közvetlen állami támogatását, végképp elveszítette súlyát. A tapasztalatokból látszólag okulva azonban, bár több kísérlet is volt rá, ez sem járt együtt a szervezet kulturális szerepvállalásának újrafogalmazásával. Ennek talán legfőbb oka az volt, hogy vezetői más, főleg politikai szervezetekben fejtettek ki tevékenységet, és csak szimbolikus jelentőséggel bírt a Csemadokon belüli szerepvállalásuk. Az országos központ anyagi erőforrásai elapadásával tevékenységének súlypontja a területi választmányokra helyeződött át. A területi választmányok vezetői lelkesedésüktől, aktivitásuktól és anyagi forrásaiktól függően többkevesebb sikerrel próbálták folytatni a Csemadok eredeti kulturális misszióját: megszervezni a hagyományosan központi Csemadok-rendezvényeket, illetve újakat létrehozni (Jókai Napok, Gömbaszögi Népművészeti Fesztivál, Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny, Kodály Napok, Fábry Napok, Kazinczy Napok, Szenczi Molnár Albert Napok, Duna Menti Tavasz, Bíborpiros Szép Rózsa, Tavaszi Szél Vizet Áraszt, Zselizi Népművészeti Fesztivál, Csengő Énekszó stb.).25 így állt elő az a paradox helyzet, hogy amikor az ezredforduló elejére sikerült a Csemadok pozsonyi központi épületét nem kis magyarországi erőforrások igénybevételével megvásárolni és felújítani, a központ mint olyan már csak szimbolikusan létezett, s többszöri kísérlet, próbálkozás sem tudta visszaállítani eredeti súlyát. Az irányvesztés legfőbb mutatója volt, hogy a Magyar Koalíció Pártja (MKP) tisztségviselői próbáltak lelket lehelni a központ működésébe, de az új környezetben, főleg ami a pályázati lehetőségeket illeti, ebben az időszakban egy párt meghatározó politikusainak jelenléte a legfelsőbb testületekben inkább hátrányt jelentett, mint előnyt. Már 1990-ben felmerült a Csemadok körülbelül 10 millió koronás támogatásának a megvonása.26 Ezt akkor a kormányon levő FMK-nak sikerült megakadályoznia (A. Nagy László, Zászlós Gábor), de 1994 után a második Mečiar-kormány idején a Csemadok állami támogatását egyik napról a másikra megvonták. A központ alkalmazottait elbocsátották, és több éven keresztül csak egy-két munkatárs dolgozott a pozsonyi központban. A Csemadok, látva ezt a helyzetet, a kilencvenes évek elején vállalkozásba kezdett, a Csemart megalakításának célja a Csemadok gazdasági hátterének a megteremtése volt az új piaci viszonyok között. A nagyon ígéretesnek mutatkozó kísérlet azonban kudarcba fulladt. Összefoglalva elmondható, hogy a Csemadok központi vezetése a változás időszakában nem tudta felmérni és érvényesíteni a civil
