Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Tóth Károly: A magyar intézményrendszer fejlődése
A magyar intézményrendszer fejlődése 257 ményrendszerben is. Ezek a következők: 1. egyesületek, alapítványok, társaságok; 2. politikai funkciókat, nemzetiségi léptékű etnikai célokat explicit módon felvállaló intézmények; 3. az állami szektorhoz és állami költségvetéshez kapcsolódó intézmények; 4. profitorientált művelődési intézmények (könyvkiadók stb.); 5. nyilvános térelem (ünnepek, szobrok stb.); 6. gazdasági intézmények; 7. nemzetközi karitatív intézmények helyi szatellitintézményei. Ha mi mégis a sajátosságokra kívánunk rávilágítani, meg kell állapítani, hogy a szlovákiai magyar intézményrendszer a valóságban ennél jóval egyszerűbb. Ez talán abból is adódik, hogy az öt jogi normából, amelyek alapján a civil szervezetek bejegyeztetik magukat Szlovákiában, igazából csak kettő (polgári társulás, illetve alapítvány) jellemző a szlovákiai magyar szervezetekre. Az állami intézmények pedig jobban elkülönülnek a kisebbségi szervezetektől, mint az a romániai elemzésben jellemezve van. Szlovákiában 1990 óta a szervezeteket pusztán jegyzik, nem pedig engedélyezik. Alapvetően öt jogi norma alapján lehet létrehozni egy szervezetet. Ezek a következők: 1. Polgári társulás (občianske združenie, 83/1990. számú törvény). Polgári társulást három személy alakíthat, gyakorlatilag minden megkötés nélkül. A polgári társulásokról szóló törvényt az elsők között fogadta el a prágai Szövetségi Gyűlés, és a mai napig változatlan maradt. 2. Alapítvány (nadácia, 34/2002. számú törvény). Az alapítvány működésének nagyon kötött szabályrendszere van. Eleinte nem volt így, de a Mečiar-kormány idején (1997-ben) szigorították az alapítványok működését, gyakorlatilag állami ellenőrzés alá vonták őket, melynek következtében az alapítványok 90%-a megszűnt vagy polgári társulássá alakult át. 1998 után újra módosították a törvényt, a szigorú működési feltételek maradtak, csak az állami ellenőrzés enyhült. 3. Közhasznú szervezetek (verejnoprospešné organizácie, 35/2002. számú törvény). Konkrét tevékenységi körökhöz kötött szervezeti forma, nincs igazán elterjedve a szlovákiai magyarok körében. 4. Jótékonysági alap (neinvestičný fond, 147/1997. számú törvény). Egy konkrét cél elérésére létrehozott pénzügyi alap az alapítványhoz hasonló működéssel. 5. Jogi személyek társulása (záujmové združenie právnických osôb, Polgári Törvénykönyv 20i/2). Egyre népszerűbb intézményi forma, főleg a kistérségi társulások élnek ezzel a jogi normával, amikor több szervezet, önkormányzat Gogi személy) egy új, közös szervezetet hoz létre. Ezek a jogi normák azonban csak a keretét, lehetőségét adják meg a szervezetek működésének, s csupán a tartalmi elemek vizsgálatából derül ki, mi is nevezhető szlovákiai magyar szervezetnek, és hogy a kisebbségi intézményrendszer mennyire tekinthető a szlovákiai civil szektor részének. Jogi szempontból és szervezeti formájukat tekintve azonban mindenképpen civil szervezetekről van szó. Önreflexiójuk szerint azonban már nem ennyire egyértelmű a válasz. Az elszigetelt, etnikai határokat építő közösség - és a nemzeti kisebbség ilyennek tekinthető - kitermeli a maga belső kompakt szerkezetét, önmagát a közösségen belül hatalmi, monopol-, redisztributív, értéknorma-teremtő és egyéb szerepekkel ruházza fel, politikai-intézményi elitje pedig úgy viselkedik, mintha mindezen eszközöknek a birtokában is lenne. A klasszikus értelemben vett civil szektor viszont csak egy szegmense a társadalmi-politikai-gazdasági-állami életnek, az adott határokat ismeri, és tudatosan nem lép túl azokon. Tudatában van eszközrendszerének és lehetőségeinek, és ennek megfelelően viselkedik. A kisebbségi intézményrendszer - legyen szó akár pártokról, alapítványokról vagy polgári társulásokról - ennél többre tör, komplexebb tartalmakat tud magáénak. Ez az intézményrendszer szervezeti rendszerét, önképét, ideológiai töltetét, hangsúlyozott nyelvi-kulturális sajátosságát tekintve - sarkítottan fogalmazva - állam az államban, és ennek valós szervezetiintézményi formáit is kialakítja.
