Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Tóth Károly: A magyar intézményrendszer fejlődése
TOTH KAROLY A MAGYAR INTÉZMÉNYRENDSZER FEJLŐDÉSE Kulcsszavak: Polgári kezdeményezések, magyar intézményrendszer, alapítványok, polgári társulások, egyesületek, műhelyek, intézetek, civil szervezetek, állami és önkormányzati intézmények, anyagi erőforrások. 1. AZ 1989 ELŐTTI POLGÁRI KEZDEMÉNYEZÉSEK A szlovákiai magyar intézményrendszer fejlődése meghatározó kérdés a szlovákiai magyar kisebbség megmaradása és fejlődése szempontjából. Ez az intézményrendszer 1989 után jelentős változáson ment keresztül; a kisebbségi „intézményi lét” kutatása azonban - bármily meglepőnek is tűnhet - szinte el sem kezdődött az elmúlt másfél évtizedben.1 Az első szlovákiai magyar önállósodó, bár még mindig a Csemadok keretében működő civil szervezet, amely a rendszerváltás után megalakult, a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság volt (1989. december 9., Pozsony). E szakmai szervezet létrejöttét megelőzte a Független Magyar Kezdeményezés (1989. november 18., Vágsellye), a Magyar Diákszövetség (1989. november 22., Pozsonyjés a rövid életű Csehszlovákiai Magyarok Fóruma (1989. november 24., Pozsony) megalakulása, de mert ezek politikai szervezetként határozták meg magukat, a civil szerveződés tekintetében a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság úttörő szerepe elvitathatatlan. Ez ezért is érdekes, mert egy szakmai szerveződés lépett elsőként - nem minden előzmény nélkül - az önálló szervezeti élet útjára, pontosan felmérve szerepét a rendszerváltás politikai viharoktól sem mentes mindennapjaiban. A szlovákiai magyar intézményrendszer átalakulása azonban nem volt ilyen egyszerű és zökkenőmentes. Még hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a szlovákiai magyar társadalom önmagára találjon, és a jogos, bár olykor túlfokozott politikai aktivitások közepette a civil szféra, a független szlovákiai magyar intézményrendszer kiépítésébe kezdjen. 1989 előzményei mindenki számára ismertek. Az egy párt, egy állam, egy szervezet mintája a kisebbségi intézmények 1989 előtti időszakára is jellemző volt, ezért szándékosan nem beszélünk ezen időszakkal kapcsolatban civil szféráról, hiszen a pártállami keretek között szó sem lehetett ilyenről. Mégis fontos megjegyezni, hogy a Kárpát-medence többi határon túli régiójától eltérően Csehszlovákiában négy évtizeden keresztül létezett egy olyan sokszínű kulturális szervezet, amely a pártállami irányítás és ellenőrzés ellenére helyi és mikroregionális szinten a civil szféra jegyeit hordozta. Ez a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége, a Csemadok volt. A Csemadok sajátos jelenség volt ebben a régióban. A nyilvántartott több mint kilencvenezer főt számláló tagsága és alapszervezetei az egész ország magyarlakta településeit behálózták. Ez mintegy 500 települést jelentett.2 A Csemadok keretet adott a kulturális aktivitásoknak, csoportok, öntevékeny szerveződések, klubok, tánccsoportok, énekkarok, amatőr színpadok stb. leltek otthonra az alapszervezetekben. A Csemadok Központi Bizottsága és 15 járási bizottsága mellett a nyolcvanas években különböző szakbizottságok is alakultak.3 A Csemadok különbözött a pártállami tömegszervezetektől. Minden pártállami tömegszervezetnek (ifjúsági szervezet, nőszövetség, vöröskereszt stb.) volt ugyan magyar tagsága, de ez a tagság az országos szervezetek keretei között működött. Néhány magyar nemzetiségű személy fontos tisztséget is betöltött mind a tömegszervezetek regionális és országos vezeté
