Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
László Béla: A magyar oktatásügy
A magyar oktatásügy 231 30. táblázat A magyar nemzetiségű felsőoktatási hallgatók számának és százalékos arányainak alakulása 1990-ben és 2002-bens7 Szakágazat Magyar nemzetiségű egyetemi, főiskolai hallgatók százalékos arányakellene lenni hiány hiány %-ban 19902002 1990 2002 1990 2002 1990 2002 Egyetemi 6,38 5,69 2 009 3 558 748 1 133 37,23 31,84 Műszaki 3,77 3,93 2 256 2 380 1 420 1 257 62,94 52,82 Közgazdasági 3,34 3,13 583 1 542 391 963 67,07 62,45 Mezőgazdasági 5,92 3,75 443 587 185 323 41,76 55,03 Művészeti 5,18 5,12 60 145 29 56 48,33 38,62 Szlovákia 4,89 4,55 5 351 8212 2 773 3 732 51,82 45,45 Korcsoport 10,16 8,34 nőtt. Ez utóbbi szakokat csak két egyetemen, a nyitrai Szlovák Mezőgazdasági Egyetemen és a zólyomi Műszaki Egyetemen lehet tanulni. A fő hangsúly Nyitrán van, ahol 2002-ben az összlétszámot képező 264 hallgatóból 232 tanult. A szlovákiai magyarság felsőoktatásának egyik legégetőbb, legfájóbb pontja éppen az agrárszakemberek hiánya és 1990-től az ilyen mérnökképzés stagnálása annak ellenére, hogy 2000-ig 47,67%-os növekedést mutatott az agrárszakokon a magyar hallgatók száma. Ez a növekedés ugyanis gyakorlatilag csak 1999- ben és 2000-ben valósult meg. 2000 után három év alatt a hallgatók száma újból az 1990-es év szintjére esett vissza (31. táblázat). A magyarok által lakott területek adottságai, kihasználhatósága miatt azonban e területeken a mezőgazdaságban és az azt kiegészítő feldolgozó ágazatokban dolgozó szakemberek aránya sokkal magasabb, mint Szlovákia más területein. A magyarság jelentős része a mezőgazdaságból él. Ezért a magyarság gazdagodását, életszínvonalának, szociális helyzetének javulását lényegesen elősegíthetné, ha sokkal magasabb lenne az agrárszakemberek aránya (31. és 32. táblázat). A statisztikai adatok alapján 1999-ig, 2000- ig az említett szakágazatokon tanuló magyar nemzetiségű hallgatók száma és százalékos aránya - némi kilengésektől eltekintve - viszonylag egyenletes változásról tanúskodik. Ezt kiegyensúlyozott tendenciaként könyvelhetjük el (31. és 32. táblázat). 1999 és 2002 között azonban ez a tendencia megbomlani látszik. A műszaki szakoknál ugyanis egy nagyon meredek csökkenésre figyelhetünk fel: a magyar hallgatók száma 1312-ről 1123-ra esett vissza, azaz közel 14,5%-kal csökkent, amikor országos szinten a hallgatók száma 8%-kal emelkedett. Ha ezeket a számadatokat kiegészítjük a közgazdasági szakok hallgatóinak számadataival, ahol országos szinten a hallgatók száma csak 2000 és 2002 között 3,82%-kal emelkedett, azt látjuk, hogy a magyar hallgatók száma 12,87%-kal nőtt ugyanabban az időben. Ha azonban a Szlovákia területén folyó ún. kihelyezett nappali képzések hallgatóit is bevonjuk statisztikáinkba, akkor a *-gal jelölt oszlopokat kapjuk. Ebből látható, hogy 2002- ben már a közgazdasági szakok magyar nemzetiségű hallgatóinak százalékos aránya a legjobb (lásd 31. táblázatot és a 3.5.2. fejezetet). 1999 óta különösen nagyot fejlődött a magyar nemzetiség felsőfokú képzése a többi, ún. egyetemi szakágazaton, hiszen a 43,49%-os gyarapodás lényegesen meghaladja az országos növekedés 20,22%-át. Ez megmutatkozik még abban is, hogy 2002-ben Szlovákia egyetemi szakágazati! hallgatóinak 5,69%-a már magyar nemzetiségű volt, és ígéretesen megközelítette a korcsoport százalékos arányát. Vizsgáljuk meg a szlovákiai, ill. magyar nemzetiségű felsőoktatási hallgatók szakágazatok szerinti belső elrendezését, arányait (32. táblázat)! A statisztikai adatok arról tanúskodnak, hogy a magyar hallgatók szakágazatok
