Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
László Béla: A magyar oktatásügy
A magyar oktatásügy 223 még nem tudjuk részleteiben megítélni például azt, milyen az iskolák szóródása a vegyes lakosságú területeken, a közlekedés szempontjából milyen az iskolák elérhetősége. Ebben az esetben is hasznos információ lehetne például az, hogy a szakmunkásképző iskolák diákjainak hány százaléka lakik (kényszerül lakni) kollégiumban. Mindezek további szociológiai kutatások témái lehetnének. B) A szakmunkásképzők belső szerkezetére utaló statisztikai adatok közül most az osztályok és diákok számát tekintjük át egy iskolán, osztályon belül. 1991-ben Szlovákiában átlagosan 18,46 osztály volt egy szakmunkásképzőben, amely 2001-re jelentősen, 11,97-re csökkent. A magyar nyelven is oktató osztályszám esetében ez a csökkenés lényegesen kisebb (26. táblázat). Ugyanakkor a másik két középiskolatípushoz hasonló a helyzet itt is a tekintetben, hogy egy iskolában jóval kevesebb magyar osztályt működtetnek, mint a szlovákiai átlag. Országos szinten egy iskolában a szóban forgó tíz év alatt a diákok száma jelentősen, több mint 36%-kal csökkent, a magyar nyelvű oktatásban ez a csökkenés valamelyest mérsékeltebb volt. Ezek bizony hátrányosan befolyásolják a szlovákiai szakmunkásképzés szakkínálatát, színvonalát és nem utolsósorban a gazdaságos működtetését is. Ilyen szempontból a magyar nyelvű képzés országos viszonylatban ennél még inkább hátrányosabb helyzetben van, melynek okai hasonlóak, mint a gimnáziumi képzés esetében. Itt is megmutatkozik a magyar osztályok azon látszólagos előnye, hogy átlagban egy osztályban kevesebb diák tanul, mint a szlovákiai átlag. A 2001-re 3-4-re nőtt osztálylétszám-különbség nem jelent olyan előnyt, amely a képzés eredményességében kimutatható lenne (26. táblázat). C) Szlovákiában 1990 és 2002 között az iskolák, osztályok diákok számát tekintve ellentmondásos változások történtek. Mivel az ún. összevont iskolák kategóriája a statisztikai kimutatásokban csak 2002-ben jelent meg, ezért ezeket nem vizsgáljuk külön, hanem bevonjuk jelen vizsgálódásaink közé. Az említett 13 évben a szakmunkásképzők száma 52-vel, azaz 16,72%-kal nőtt. Ellentmondásosságra utal, hogy ugyanebben az időben az osztályok száma 911 -gyei csökkent, ami 15,29%-os csökkenést jelent. Ugyanígy a diákok száma 26 254-gyel volt kevesebb 2002- ben, mint 1990-ben, és ez is 17,50%-os csökkenésnek felel meg. Ezek az adatok arra a tényre világítanak rá, hogy a normatív támogatás mellett a költségesebb iskolafenntartás, műszaki működtetés elvonja a pénzeszközöket az oktatás minőségét biztosító beruházásoktól. Ezek a megállapítások vonatkoznak a magyar nyelvű szakmunkásképzésre is, amely még ennél is ellentmondásosabb változásokat produkált az utolsó 13 évben. Már az iskolák számának emelkedése is 17,86%-os, ami magasabb az országos átlagnál. Az osztályok száma 71-gyei, azaz 38,38%-kal nőtt, amikor országos viszonylatban is lényeges csökkenés volt tapasztalható. Ugyanez a helyzet a tanulók száma tekintetében is, hiszen országos szinten lényegesen csökkent a szakmunkásképzőkbe járó diákok száma, ugyanakkor a magyar vagy részben magyar nyelven tanuló diákok száma 484-gyel, tehát 9,68%-kal nőtt. Most pedig vessük össze ezeket a statisztikai számadatokat a magyar nemzetiségűek képzésével, mivel a szakmunkásképzők magyar nemzetiségű diákjainak száma 1990 és 26. táblázat A szakmunkásképzők belső mennyiségi mutatói*1 Év Egy szakmunkásképzőben Egy osztályban osztályok száma tanulók száma tanulók száma Szlovákia magyar tannyelvű Szlovákia magyar tannyelvű Szlovákia magyar tannyelvű 1991 18,46 8,61 451,99 201,07 24,49 23,36 2001 11,97 7,18 285,49 144,85 23,86 20,18
