Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
László Béla: A magyar oktatásügy
188 László Béla Átfogó képet kaphatunk a szlovákiai magyar szakmunkásképzés kialakulásáról és helyzetéről az 1980-as adatok elemzése alapján (6. táblázat). Ekkor Szlovákiában 273 szakmunkásképző működött 5003 osztállyal, amelyekben 137 712 diák tanult. Az önálló magyar tannyelvű szakmunkásképzők száma 6, ezekben 65 osztály volt 1614 tanulóval. A további 19 közös igazgatású iskola 115 osztályában ugyancsak oktattak magyar nyelven, ezekben a tanulók száma 2863 volt22 (4-6. táblázat). A szlovákiai felsőfokú oktatási intézményeket hivatalosan öt kategóriába szokták sorolni, így a múltban egyetemi, műszaki, közgazdasági, mezőgazdasági és művészeti képzést nyújtó intézményeket, ill. szakágazatokat különböztettek meg. 1958-ban a 15 991 szlovákiai egyetemista és főiskolás diákból 680 volt magyar nemzetiségű, ami 4,2%-os aránynak felel meg. Ha az egyetemista és főiskolás korosztály (20-24 évesek) nemzetiségi arányait vesszük alapul, akkor 1957-ben 2000 magyar nemzetiségű fiatalnak kellett volna felsőfokú tanulmányokat folytatnia. A hiány 1320 hallgatónak felel meg (7. táblázat). A magyar nemzetiségű egyetemi és főiskolai hallgatók száma mindig nagyon alacsony volt, az országos átlagnak csupán 3,8-5,9%-át képezte.26 A magyar nemzetiségű egyetemi és főiskolai hallgatók megoszlása az említett öt kategória - egyetemi, műszaki, közgazdasági, mezőgazdasági és művészeti irányzatú képzés - szerint általában eltér az országos megoszlási arányoktól, és lényeges ingadozást mutat (8. táblázat). A felsőoktatásba való belépés feltétele az érettségivel végződő középiskola elvégzése. Ilyen szempontból 1970 és 1990 között az érettségivel végződő középiskolákban a magyar nemzetiségű diákok számában mutatkozó 24,8%-os hiány 11%-ra csökkent, ami megmutatkozott a felsőoktatási intézményekben tanuló magyar nemzetiségű hallgatók számának, de százalékos arányainak 3,8%-ról 4,9%-ra történő növekedésében is (8. táblázat). 2. A RENDSZERVÁLTÁS UTÁNI SZLOVÁKIAI MAGYAR OKTATÁSÜGY Az 1989-es rendszerváltás utáni közel másfél évtized a magyar nyelvű oktatásügy nagyon mozgalmas időszaka volt Szlovákiában, nemcsak a közoktatás és a felsőoktatás folyamatos transzformációja, a törvények, rendeletek sokasága és gyakori módosításai által előidézett sokszor zavaros helyzetek következményei miatt, hanem azért is, mert a viszonylag demokratikusnak tekinthető rendszerben újból meg kellett küzdenie a magyarságnak az anyanyelvi oktatás megmaradásáért. Ebben a részben először tömören felvázoljuk a változások főbb komponenseit, a magyar nyelvű oktatás elleni intézkedéseket és a szlovákiai magyarságnak az anyanyelvi oktatás megmaradásáért folytatott küzdelmét, majd a szlovákiai magyar óvodai nevelés, alap- és középiskolai oktatás helyzetét és a végbement változások tendenciáit ismertetjük. 2.1. Nemzetiségi oktatáspolitika és anyanyelvi oktatás 2.1.1. Bevezető A szlovákiai rendszerváltás sok tekintetben eltér a többi posztkommunista országban végbement folyamattól, többek között a nemzetiségi oktatásügy területén is. A csehszlovák rendszerváltást bonyolította a föderációs államrendszer, melynek a felbomlását sürgető nacionalista csoportok már 1990 tavaszán megerősödtek. A szlovákság gondolkodásában az önálló államiság eszméje nagyon mélyen gyökerezett. Nacionalista politikai képviselete - kihasználva az első valós lehetőséget a történelem folyamán - létrehozta a szlovákok önálló államát, amely az alkotmányban rögzített nemzetállami koncepcióban öltött testet. Ez alapvetően meghatározta az elkövetkező évek folyamán a szlovákság viszonyát a kisebbségekhez, mindenekelőtt a magyarsághoz. A rendszerváltás óta a nemzetiségi kérdés domináns helyet kapott a nacionalista és egyéb mérsékelt politikai erők, valamint a magyarság politikai képviselete közti küzdelmekben. Első
