Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Gyurgyík László: A magyarság demográfiai, település- és társadalomszerkezetének változásai
164 Gyurgyík László nem éri el a 9 ezer, 1988-ban a 8 ezer, 1991-ben a 7 ezer, 1994-ben a 6 ezer főt. 1999-ben a magyar születések száma az 5 ezer fős lélektani határ alá esett. Az utolsó rendelkezésünkre álló adat szerint 2000-ben 4498 anyakönyvezett gyermek lett magyar nemzetiségűként bejegyezve. A magyar lakosság termékenységét összehasonlíthatjuk Szlovákia termékenységi arányszámaival az 1000 (adott nemzetiségű) lakosra jutó élve születések számát kifejező ún. nyers születési arányszám segítségével. 1961 és 1990 között a magyarok termékenységi mutatói hozzávetőlegesen 15%-kal voltak alacsonyabbak a szlovákiai nyers születési arányszámoknál. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a nyers születési arányszámok a népszámlálást követő években pontosabbak, mint a következő cenzust megelőző időszakban22(5. ábra). A nyolcvanas években a magyar nemzetiségűek tiszta születési arányszámai (a termékeny korú nők számához viszonyított szülések száma) a nyers születési arányszámoknál némileg kedvezőbbek, de a szlovákiai mutatóknál így is 10—13%-kal alacsonyabbak. A magyar születések, pontosabban a magyar anyától született gyermekek összlakosságon belüli részaránya az ötvenes évektől fokozatosan csökken. Az ötvenes évek második felében a szlovákiai születések 10,6%-a volt magyar nemzetiségűként bejegyezve, mely a hatvanas években némileg csökkent, de még a hetvenes évek elején is meghaladta a 10%-ot, 1991-ben 8,5%-ra, s az utolsó rendelkezésünkre álló adat időpontjában (2000-ben) 8,2%-ra esett vissza. Az összlakosságon belül a magyar élve születettek aránya megközelítőleg 1,4 százalékponttal alacsonyabb, mint a magyar népesség tényleges aránya. Elmondhatjuk, hogy a magyar termékenység nem elhanyagolható mértékben alacsonyabb az országosnál, a különböző mutatók, arányszámok rendre 5-15% közötti szóródása jelzi az eltérések nagyságát. Másrészt a vegyes házasságok „homogenizálódását” és az adatfelvétel egyéb pontatlanságait a hivatalos statisztikai (népszámlálási és népmozgalmi) adatok alapján nem tudjuk számszerűsíteni. Erre a survey módszerrel végzett interetnikus vizsgálatok adatai alapján tehetünk kísérletet. A szlovákiai magyarság születési arányszámai alacsonyabbak, a magyar halandóság viszont nem elhanyagolható mértékben magasabb az összlakosságénál. Az alacsonyabb magyar szaporodás és az asszimilációs veszteség tartósan a magyar lakosságon belül az idősebb korosztályok részarányát növelte. Mindezeknek a tényezőknek következtében a magasabb átlagéletkorú magyar népesség halandósága is nagyobb a szlovákiai halandóságnál. A halálozások száma éves szinten az 1980-as évek végéig fokozatosan növekedett. A hatvanas évek közepéig a növekedés viszonylag alacsony volt (4800-ról 4900-re nőtt), a hetvenes évek közepéig további ezerrel növekedett, a nyolcvanas években 6200 körül mozgott, 1990-ben 6436 fővel kulminált, 1994-től a magyar halálozások száma éves szinten 6000 fő alá esett. Az utolsó rendelkezésünkre álló adat szerint 2000-ben a magyar halálozások száma 5554 volt.23 11. A TERMÉSZETES SZAPORODÁS ALAKULÁSA A szlovákiai magyarság természetes szaporodásának alakulását nem kis mértékben a kisebbségi létkörülmények is befolyásolják, de magukon viselik az elmúlt évtizedek népmozgalmának jelentős változásait (a háborús időszakokban a születések száma csökken, a halálozások száma emelkedik). A magyar természetes szaporodás nagysága az 1950-es évek második felében érte el a legmagasabb értéket (1956-ban 5658 fő), majd másfél évtizeddel később mélypontot ért el (1970-ben 1913 fő). A hetvenes évek közepéig újabb növekedés következett be, amely meg sem közelítette az 1956-os maximumot (1974- ben 3944 fő). A magyarok természetes szaporodása azóta fokozatosan csökken. 1990-ben 1000 fő alá (846 fős növekedés) esett, 1994- ben pedig első alkalommal vett fel negatív értéket: 4 fővel volt magasabb a magyarok körében a halálozások száma a születéseknél. A természetes fogyás a kilencvenes évek második felé-