Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Gyurgyík László: A magyarság demográfiai, település- és társadalomszerkezetének változásai
142 Gyurgyík László 1921 és 2001 között Szlovákia lakosainak száma 3 millióról 5,38 millióra (79,3%-kal) nőtt. A magyar nemzetiségűek lélekszáma 651 ezerről 527 ezerre, azaz 20,0%-kal, Szlovákia lakónépességén belüli részaránya 21,7%-ról 9,7%-ra csökkent. Az 1950-es mélypontot 1961-ben jelentős gyarapodás, 1970-ben mérsékelt növekedés, majd 1980-ban és 1991-ben minimális emelkedés követi, mindez a magyarság részarányának állandó csökkenése mellett. Törésvonalat az 1990-es évek jelentettek: 2001-ben első alkalommal csökkent a szlovákiai magyarság száma 1950 óta (lásd a Függelék 1. táblázatát). A szlovák nemzetiségűek száma 1 953 ezerről 4 615 ezerre, azaz 136,4%-kal, az országrész lakónépességén belüli részaránya 65,1 Tóról 85,8%-ra nőtt. Az 1920-as években minden szlovákiai nemzetiség lélekszáma növekedett, kivéve a magyart. A magyar népesség lélekszáma az 1930-as népszámlálás adatai szerint 651 ezerről 585 ezerre, azaz 10%-kal csökkent. A magyarság számának fogyásához hozzájárult a hivatalnok-, tisztviselő- és más értelmiségi rétegek jelentős hányadának Magyarországra történő kivándorlása, valamint a nemzeti identitásában bizonytalan - korábban magát magyarnak valló - népesség többségi nemzethez való csatlakozása. A bécsi döntést követő terület-visszacsatolás után magyar fennhatóság alatt végzett 1941- es népszámlálás eredményei nem erősítették meg az 1921-es és 1930-as népszámlálások demográfiai változásait, de jelzik, hogy a nemzetiségi hovatartozás népszámlálások által történő felmérése korántsem nyújt objektív képet a nemzetiségek lakta területek összetételének változásairól. A vegyes nemzetiségű államalakulatok bevallott, illetve kimutatott nemzetiségi összetétele nagymértékben az adott terület fölött fennhatóságot gyakorló államhatalom nemzetiségi politikájának függvénye.3 Az 1951-es adatok a szlovákiai magyarság történelmének addigi legtragikusabb - objektív és szubjektív - változásait tükrözik.4 Alig két esztendővel a szlovákiai magyarság egészét sújtó megpróbáltatások - a „hontalanság évei” - után a hivatalos népszámlálás eredményei igen nagy mértékű magyarságfogyást mutattak ki, az 1950-es népszámlálás során kimutatott 354 532 magyar - Szlovákia akkori lakosságának 10,3%-a — nem a szlovákiai magyarság valós számát adja meg, csupán azt fejezi ki, hogy rövid idővel e megpróbáltatások után hányán vállalták magyarságukat. A negyvenes évek végétől kezdve a nemzetiségi kérdés - elsősorban magyarkérdés - kezelésében lényeges változás következett be. A szláv nemzetállam megteremtését célul kitűző rendszert a Gottwald-féle sztálinista hatalom váltotta fel. A magyar lakosság jogfosztottsága megszűnt, megkezdődött a magyarság reintegrálása az ország politikai, gazdasági és társadalmi életébe. A kelet-európai államokat szövetségbe kovácsoló szovjet érdek, illetve a hivatalos ideológia rangjára emelkedett lenini nemzetiségi politika sem tette lehetővé a korábbi évek gyakorlatának folytatását, de a szláv nemzetállam megteremtésének víziója továbbra is a csehszlovák politika hosszú távú célkitűzései között szerepelt. Az 1961-es népszámlálás a magyarság számának 150 ezres növekedését mutatta ki. A szlovákiai magyarok száma 518 782 fő volt, Szlovákia lakosságának 12,4%-a. A népszámlálási eredmények rácáfoltak a demográfusok számításaira és előrejelzéseire. A csehszlovák demográfusok is - ugyan nagyon óvatosan és visszafogott hangnemben — megkérdőjelezték az 1950-es adatok objektivitását. Nyilvánvaló volt, hogy a „legpozitívabb nemzetiségi politika” sem képes egy nemzeti kisebbség szaporodását (egy évtized alatt 46,3%-os növekedés) az 1950-es években Közép-Európában ilyen mértékben befolyásolni. Másrészt a szlovákiai magyarság biztonságérzetének a megerősítéséhez a magyarok számának ily mértékű növekedése nagyban hozzájárult. Az 1970-es népszámlálás eredményei szerint a magyar lakosság száma 552 006 fő volt (Szlovákia lakosságának 12,2%-a). A 33 ezres növekedés mintegy 2 ezer fővel meghaladta a népmozgalmi számításokat. Valószínű, hogy néhány ezer - 1961-ben még magát szlováknak valló - reszlovakizált 1970-ben magyar nemzetiséget jelentett be, s ezáltal lett némileg magasabb a magyarság lélekszáma. 1970-ben a nem
