Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Mészáros Lajos: (Cseh)szlovákia alkotmányos rendszere
(Cseh)Szlovákia alkotmányos rendszere 139 lően le vannak fedve, s csak azt a Joghézagot” volt hajlandó megszüntetni, amelyre az alkotmánybíróság már említett határozata is utalt. Az elfogadott kisebbségi nyelvhasználati törvény szerint a nemzetiségi kisebbséghez tartozó szlovák állampolgárságú személyeknek joguk van az államnyelv mellett a kisebbségi nyelvet is használni. A törvény a kisebbségi nyelvek használatát az olyan településeken teszi lehetővé, ahol a legutolsó népszámlálás adatai szerint az adott kisebbségnek az összlakossághoz viszonyított számaránya legalább 20%. Az érintett települések jegyzékét a 221/1999 Tt. számú kormányrendelet melléklete tartalmazza. A kisebbségi nyelvhasználati törvény alapján lehetővé vált a kisebbségi nyelvek írásbeli használata, mégpedig mind az ügyfelek, mind a hivatal részéről. Azokon a településeken ugyanis, ahol az egy adott nemzeti kisebbséghez tartozó személyek számaránya eléri a 20%ot, az önkormányzathoz és az adott településen működő államigazgatási szervekhez címzett írásos beadványaikat az ügyfelek az adott kisebbség nyelvén is beterjeszthetik, s ezekre a hivatal kisebbségi nyelvű választ küld, illetve kérésre bizonyos határozatokat kisebbségi nyelven is kiad. A tárgyalt nyelvtörvény szerint a helyi önkormányzat ülésein akkor használható a kisebbségi nyelv tárgyalási nyelvként, ha azzal minden jelenlevő egyetért. Az 1999. évi nyelvtörvény több rendelkezése foglalkozik a törvény hatálya alá eső településeken elhelyezhető kisebbségi nyelvű nyilvános feliratokkal (ilyenek a közigazgatási szervek megnevezései, az utcanevek és más helyi földrajzi jelölések, a nyilvánosságnak szánt egyéb fontos információk). A kisebbségi nyelvhasználati törvény szerint a közigazgatási szerv az ügyfél kérésére kisebbségi nyelven is tájékoztatást nyújt az általánosan kötelező érvényű jogszabályokról. A szlovák parlament 2001 júniusában elfogadta a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját, amely klasszikus nemzetközi jogi szerződés, azaz nem rendelkezik a közvetlen alkalmazhatóság ismérveivel, hanem a ratifikáció utáni kötelezettségeket a belső jogi végrehajtási normák révén lehet megvalósítani. A Charta a kisebbségek nyelvhasználatát illetően lényegében a jelenlegi belső jogi szabályozást szentesíti, új elemként szerepelnek benne viszont az anyanyelvű felsőoktatási képzésre vonatkozó pozitív rendelkezések. A Charta szerint a „regionális vagy kisebbségi nyelvek” Szlovákiában a következők: bolgár, cseh, horvát, magyar, német, lengyel, roma, ruszin, ukrán. A Charta értelmében a Szlovák Köztársaság a „regionális vagy kisebbségi nyelv használatának területe” fogalom alatt a 221/1999 Tt. számú kormányrendelet szerinti települések értendőek, tehát azok, melyekben az egy adott nemzetiségi kisebbséghez tartozó állampolgárok a lakosságnak legalább 20%-át alkotják. A Szlovák Köztársaság az alkotmány legutolsó és rendkívüli széles körű módosítása után is a parlamenti demokrácián alapul, amelyre a kormány a többségét alapozza, tehát a közjogi küzdőtér kulcsszereplői továbbra is elsősorban a parlament és a kormány. A pluralista politikai rendszer logikája a szavazatszerzés körül szerveződik. A „kormányra jutni vagy ellenzékbe menni” dichotómiája orientálja a politikusok, pártjaik és sajtójuk tevékenységét a politika mindennapjaiban, és befolyásolja az alkotmányjogi fejlődést. Szlovákiában is az alkotmányos demokrácia elmélyítése, az emberi jogok (pl. nyelvi emberi jogok) és szabadságok és azok garanciáinak kiteljesítése permanens, az alkotmányból adódó államcél. Ezen cél megvalósulásának feltételei az Európai Unióhoz való csatlakozás után egyre kedvezőbbek lesznek, hiszen az emberi jogok és szabadságjogok védelmének az európai térségben alapvetően gazdagabb tradíciói és normatív feltételei vannak, Szlovákia alkotmánya viszont garantálja, hogy „azok az emberi jogokról és alapvető szabadságjogokról szóló nemzetközi szerződések, amelyeket a Szlovák Köztársaság ratifikált, és a törvény által megállapított módon kihirdetett, a Szlovák Köztársaság törvényeivel szemben elsőbbséget élveznek, amenynyiben az alkotmányos jogok és szabadságjogok bővebb terjedelmét biztosítják”.
