Lázár Péter (szerk.): Nagytárkány. II. Nagytárkányi népköltési gyűjtemény (1913-1914) - Lokális és regionális monográfiák 8. (Somorja-Komárom, 2017)
Az 1913-as gyűjtés
136. (76.) 99. (237) Dombon van a házam, dombon lakok én,68 Kicsi a szeretőm, nagyobb vagyok én. Ha kicsi hát máj’ megnyő, Megneveli az eső. Drága violám! Húzd rá, te kutya cigány! 137. (77.) 100. (238) Csak azér’ szeretnék falu végén lakni, Odajár a rózsám a lovát itatni, S míg a lova iszik, lehet véle szólni, Piros két orcáját meg lehet csókolni! 138. (78.) 100. (238) Felszántatom a tárkányi temetőt, temetőt, de temetőt, Vetek belé a lovamnak legelőt, legelőt, de legelőt! Magamat is belevetem virágnak, virágnak, de rózsának, Aki legény, szakajtson le magának, a mejjére virágnak! 139. (79.) 100. (238) Nincsen kedvem, recece, mer’ ç’vitte a gólya! Elvitte a nyíregyházi tallóra.69 Gólyamadár, hozd vissza a kedvemet, Kedvem után recece, a régi szeretőmet! 140. (80.) 100. (238) Jaj, de sokat jártam, fáradtam, Mikor házasodni akartam. Nem találtam kedvemre valót, A’ lett a szeretőm, aki vót! 68 A refrént lásd még: 81. 69 tattó: tarló, a már learatott, de még felszántatlan gabonaföld 77
