Lázár Péter (szerk.): Nagytárkány. II. Nagytárkányi népköltési gyűjtemény (1913-1914) - Lokális és regionális monográfiák 8. (Somorja-Komárom, 2017)
Az 1913-as gyűjtés
74. (14.) 81. (219) Ha kimegyek a temető mely árkába, Ráborulok édesanyám sfrhálmára. Kelj fel anyám, kelj fel a te sfrodbúl, Csavargó lett a te árva fiadbúl! 75. (15.) Édes álma csucsája, Beteg a rózsám szája. Meg kell annak gyógyulni, Ha meg akar csókolni! 76. (16.) Évágtam az ujjam, jaj de fáj, Figefalevelet raktam rá. Figefa levele nem használ, Megállj barna kisjány, megcsaltál! Erre gyere rózsám, nincsen sár, Nincsen az ajtómon semmi zár. Kinyílik az ajtó magátúl, Kisangyalom gyenge karjától. 77. (17.) Megérett a piros álma, le, le, le, lehet mán szedni, Ezt a kisjányt, ezt a barnát el akarom venni. Megérem én azt az időt, babám, te leszel a párom, Hogy én téged öleljelek, rózsám, alég-alég várom! 78. (18.) Aki a babáját igazán szereti, Akármilyen havas eső esik, mégis fçkeresi. Lám én a babámat igazán szeretem, Akármilyen havas eső essen, mégis felkeresem. 81. (219) 82. (220) 82. (220) 82. (220) 63
