Lázár Péter (szerk.): Nagytárkány. II. Nagytárkányi népköltési gyűjtemény (1913-1914) - Lokális és regionális monográfiák 8. (Somorja-Komárom, 2017)
Az 1913-as gyűjtés
24. (4.) c) Gyermekjáték 41. (179) A bujósdinál a tűnő41 kisorsolása úgy történik, hogy akik játszani akarnak, körbeállnak, és közülök egy nyújtott hangon, kissé recitálva elmondja a következő mondókát (esetleg mindnyájan éneklik): Egyedem, begyedem, tenger nád, Beteg-e még a finánc?! Beteg bizony, nem eszik, A temetőbe fekszik. Majd felkel az nemsokára, A nagy Úrnak hatalmára, lkom, bikom, barna bikom búk! Szótagonkint mutat a körben minden egyesre, és akire a „búk" szótag jut, az a „tűnő". 25. (5.) 42. (180) Versenyeznek, hogy ki bfrja lélegzetvétel nélkül tovább mondani: Fige42 megyen figefára, Fészket rakott az ágára, Egyet tojott, bele tojott, Kettőt tojott, bele tojott ... és fgy tovább, ki meddig bfrja. 26. (6.) 42. (180) A következőnél a porba, vagy papírra egy-egy vonást húznak és tetszik nekik, hogy annyi húzás lesz, mint amennyit mondanak: Vágok I vágok I fát,l De mi I- csoda I fát:l Sárga I rakoty I- tyát.l43 41 tűnő: hunyó 42 fige: füge 43 rakottya: fűzfa 44
