Lázár Péter (szerk.): Nagytárkány. II. Nagytárkányi népköltési gyűjtemény (1913-1914) - Lokális és regionális monográfiák 8. (Somorja-Komárom, 2017)
Az 1913-as gyűjtés
13.37 (4.) 30. (168) Örülj és örvendezz, Óh, Istennek népe, Mert feltámadt ma Az ég dicső fejedelme! Megrontá a halált, Ördögöt és poklot, Mely szívünknek édes Vigasztalást hozott. Átkozott keresztfán Ontották ki vérét, Töviskoronával Koronáztak fejét. Hej, huncut vitézek Szurkálták dárdával, így bántak el egykor Az Isten Fiával! Az egész természet Mély gyászba öltözött, Teremtőjét látván Szenyvedések között. Megrendült a világ, Midőn a Golgotán Kibocsátá Jézus Lelkét a keresztfán! így szólott Atyjához: Istenem, Istenem, Óh, miért hagytál el Engemet ennyire? Jámbor tanítványi Zokogva siratják, Mint a hű gyermek A jó édesanyát. De harmadnap múlva Ismét föltámada! Óh, föltámadt Jézus, 37 Lázár Péter megjegyzése: Úgy hiszem, ez két versből keletkezett, de nem tudtam olyanra akadni, aki külön mindkét verset jól el tudta volna mondani, s így én is egynek veszem. 38
