Lázár Péter (szerk.): Nagytárkány. II. Nagytárkányi népköltési gyűjtemény (1913-1914) - Lokális és regionális monográfiák 8. (Somorja-Komárom, 2017)
Az 1914-es gyűjtés
451. (1.) Névnapi köszöntő versek IV. 67. Rebeg bennem a ver, szivem örömére, Ha tekintek fényes Frébusz szekerébe.140 Látom, Szent András ül ott a középen, Arany rokolyáját, és koszorút fejében. Nem hajnallik többé már a nap keletre, Én se sietek el örök enyészetre. Majd eljön a Jézus a nagy ítéletre, Béviszi lelkünket az örök életre! Fényességben lakó mennyei nagy Felség, Legyen mindenekbe tiéd a dicsőség. Felemelem mostan szememet az égre, Kérem, szerelmedet öntsed e háznépre! Mert örül a háznép szent születéseden, Jézus, hozzánk való te eljövéseden. Ha ölelnek végre a mennyei karok, Dicsérik nevedet mennyei angyalok! Óh Jézus, miértünk te leszállottál, Minden bűneinkből minket megváltottál. Bor, búza, békesség szálljon házatokra, Virrasszon fel az Úr több András napokra! Andrást az Úristen sokáig éltesse, Az ő szárnyaival majd mennybe vitesse. Mikor majd megcsendül az utolsó óra, Tétessék fejére mennyei korona! 452. (2.) 68. Ma hajnal megnyitá az egek ajtait,141 Rózsás tornáczába beszedte vasait. 140 Frébusz szekere: latin-keresztény mitológiai motívum. Szövegromlással Frébusz, latin Phoebus: Nap, Apolló napisten. (Főbusz-madár, latin Phoebea: holló. Ennek kapcsán az Illés szekere jelentés is lehetséges.) 141 Lázár Péter megjegyzése: Ezt talán már tavaly leírtam, de talán hibáztam. Valóban, kissé eltérő változatban lásd 19. 162
