Lázár Péter (szerk.): Nagytárkány. II. Nagytárkányi népköltési gyűjtemény (1913-1914) - Lokális és regionális monográfiák 8. (Somorja-Komárom, 2017)
Az 1914-es gyűjtés
429. (16.) 59. Mikor éngem, mikor éngem katonának visznek, Az árokba, az árokba még a víz is reszket. Az árokba, sej-haj, a víz hagy reszkessen, Csak az édes kisangyalom igazán szeressen! 430. (17.) 59. Megy a gőzös, viszi hat kereke, Magyar huszár hajlong ki belőle. Fejér zsebkendőbe törüli a szemét, Úgy siratja meg a régi szeretőjét! 431. (18.) 60. Magos a kaszárnya teteje, Még egy madár se száll feléje. Bárcsak egy madárszót halia, halia, hallanék, Kivel a babámnak üzennék! Nem üzennék néki egyebet, Bal vállára hajtván fejemet, Bal vállára hajtván, feje, feje, fejemet, Avval vigasztalnám szívemet! 432. (19.) 60. Kaszárnya, kaszárnya, sűrű ablak rajta, Sűrű ablak, meg egy kerek asztal, s a levelem rajta. A levelem rajta, nincs ki elolvassa, De szép legény a szeretőm, máj’ csak elolvassa! 433. (20.) 60. Fecskemadár szállott a vasútra, Isten veled babám, utójára! Nem fogok már többet kapud előtt járni, Tudom, fog a szíved, gyenge szíved fájni! 157
