Lázár Péter (szerk.): Nagytárkány. II. Nagytárkányi népköltési gyűjtemény (1913-1914) - Lokális és regionális monográfiák 8. (Somorja-Komárom, 2017)
Az 1913-as gyűjtés
268. (4.) 154. (292) A parágyi temetőbe’ van egy sfr, Hun egy asszony éjjel-nappal csak ott sír. Édesanyám, ne sirasson engemet, Bánat nyomja az én árva szívemet! Ha kigyösz a temetőbe siromho’, Csókold meg a sírboltomat ezerszer! Csak annyi lesz, mintha engem csókolnál, Mintha a te kedves jányod láthatnád. Te szerelem, te átkozott szerelem! Soha én még azt se tudtam, hun terem, Mégis annak lettem az áldozatja, Gyilkos golyó éltemet kioltotta. 269. (5.) (Eger) 155. (293) Elmének, elmenek, mer’ el van vágyásom, Ebbe a városba nincsen maradásom. Visszagyövetelem csak akkor lesz énnekem, Majd ha egy szem búza száz keresztet terem. Az pedig soh’se lesz, hogy annyit teremjen, így hát nekem se lesz visszagyövetelem! Újvárosi tábla búza, de széles! Lakatos Sándor itt legyél hát, te kényes! Nem lehetek kényes a dőlt búzába’! Gyenge még a jobb kar a búza vágásra! Újvárosi tábla búza részibe, Gémeskút van egy kis erdő szélibe. Lakatos Sándor felállt a szélire, Onnan ugrott három öles mély vízbe. Újvároson megszólal a gyászharang, Jaj, de szépen hangzik ide le a hang! Egri legényt kivisznek a sírkertbe, Ki magátul az életet elvette. Lakatos Sándort most viszik a sírkertbe, Édesanyja zokogva sír felette. 113
