Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
ban az érseknek: „igen sajnálom őket [a gútaiakat], mert tudom, hogy azon ámítást, miszerint Szakáiios, Ó Guta az övék, - az anya tejükkel szívták magukba. ”384 Fennmaradt a gútai lázadók egyik vezérének, Szépe Vendelnek385 levele 1875-ből, amelyet a királyi törvényszéknek címzett. A helyesírási hibáktól és tárgyi tévedésektől hemzsegő levélből azért idézek, hogy érzékeltessem azt a hangulatot és azokat a mítoszokat, amelyek körülvették a puszták ügyét. „Mi pedig Guta város kössége elkeseredve nyujjuk panaszunkat ami ősi örökségünktől már csak nem egészen megvagyunk fosztva a Prímás áltat. A mi határunk királyi adomány, amit is 1077-ben Szent László király uralkodása alatt mentális [sic!] határlevele megerősített, mely örökséget Guta több századokon át békességben bírt. A primást 1278 évben vállalta Guta gondnokul 90 r. forintér szerződés mellett, ez szerint a prímás Gutának nem földesura. Hogy foglalhatta tehát el Gutának a többször megnevezett pusztáit, amely iránt a község töbszöra legfelsőbb helyre folyamodtunk...”386 A halászati bérleti jog visszavétele a várostól, illetve a lakosság eltiltása a halászattól sem ment meg zendülés, erőszakoskodás és per nélkül. 1857-ben mondta fel az érsekség a halászó vizek bérletét, a halászat azonban a lakosság részéről tovább folyt, de bérletet sem fizettek, többször erőszakkal foglalták el halászó helyeket. Az uradalom nem engedett, inkább tönkretette a halásztanyákat, mintsem a gútaiak halászatát eltűrje. A halászati jog kérdésében 1870-ben született bírósági végzés, amely az érsekségnek adott igazat, és még az elmaradt bérleti díjat, valamint perköltséget is megfizetette a várossal.387 Az érsekség és a város közötti évszázados pernek az úrbéri földek rendezését és a legelő-elkülönítést tárgyaló része a huszadik század elején közeledett csak a végéhez. Vaszary Ferenc Kolos388 hercegprímás idején az érsekség és a gútaiak - 1904. június 4- én - peren kívül megegyeztek, a megegyezést a vallás- és közoktatásügyi minisztérium is jóváhagyta. A komáromi királyi törvényszék még az év decemberében kiadta a végzést, amellyel pontot tett a szövevényes per végére. Az egyezség három lényeges pontot tartalmazott. Az érsekség végérvényesen lemondotta maradványföldek megváltásáért követelt 169 734 forint összegről, „tekintettel a Gúta községnek előre láthatólag hosszú időre kiterjedő súlyos vízszabályozási terheire és ezek mellett a fentebb körülírt perben érvényesített maradvány földváltsági követelés behajtásának alig leküzdhető nehézségeire, hogy Gúta községnek magyar lakosai elviselhetetlen terhek által kivándorlásra ne indíttassanak, s hogy az esztergomi érsekség és Gúta község között régi idők óta dúló viszálykodás gyökeresen megszüntessék.”389 A második pontban megállapodtak az érsekség, a helyi plébánia és néhány további intézmény (jegyző, iskola, tanító) legelőjárandóságában. Ezeken kívül „a fennmaradó része a közös legelőnek, tekintettel arra, hogy az állattenyésztés Gúta község lakosainak létérdekét képezi s hogy ezen célra az eddig közös legelő múlhatatlanul szükséges és alig elegendő, a gútai volt úrbéres gazdáknak és zselléreknek telkeik arányában a fennálló törvények értelmében engedtetik át teljes és örök 384 EPL GUI. Gúta perben felhasznált eredeti iratok. 385 A gyűjtés során 1989-ben találkoztam a levél írójának unokájával, Páczer Gézáné Szépe Terézzel (szül. 1909), aki emlékezett nagyapjára. Szépe Vendel szerinte „azok közé tartozott, akik kerestík a Stagnócát". Még Bécsben is járt a puszták ügyében, 3 évre börtönbe zárták, ráment a vagyona. 386 Komáromi Járási Levéltár. Šimboch-hagyaték, Gúta doboz. 387 EPL GUI. Az 1870. november 16-án hozott ítélet másolata. 388 Vaszary Ferenc Kolos (1832-1915) főpap, 1891 és 1912 között esztergomi érsek. 389 A komáromi királyi törvényszék 8450/1904 sz. végzése. Komáromi Járási Levéltár, fond Jegyzői Hivatal Gúta. 94
