Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)

Bevezetés

inak szerepével és önálló faluvá alakulásuk folyamatával 1960 óta több tanulmány is foglalkozott.5 Filep Antal az 1969-ben a kisalföldi lakóházról írt doktori disszertációjában6 foglalkozik a kétbeltelkesség és a szórványtelepülések kérdésével is. Hofer adatain annyiban lépett túl, hogy levéltári források alapján kimutatta: a 16-17. században a Kisalföld városaiban nagyszámú paraszti népesség élt, amelynek a városfalakon kívül voltak kertjei, gazdasági telephelyei. Elsősorban Győr és Somorja kapcsán részletesen leírja a kertek szerepét, és bemutatja, hogy a 18. század második felétől a paraszti réteg kitelepülésével a városokból hogyan váltak ezek a gazdasági telephelyek állandóan lakott területté, városrésszé. Említést tesz továbbá a Kisalföld számos pontján a szőlőkben korábban jelenlévő szórványokról, a pincékben való kintlakásról. Ezek a birtokviszonyok változása és a társadalmi átalakulás nyomán fokozatosan állandóan lakott munkástelepekké vagy nyaralókká váltak. A Gúta környéki aklokat, szállásokat, valamint a tanyák kialakulását és szerepét több múlt század végén készült tanulmány említi,7 átfogó jelleggel azonban nem foglalkoztak a kérdéssel, és nem vált ismertté a vidék tanyarendszerének fejlettsége, története.

A múlt század nyolcvanas éveiben bármelyik irányban indultam el kerékpáron szülővárosomból, Gútáról, mindenütt tanyákat találtam a gútai és a szomszédos települések határában. Már ebben az időben felvetődött bennem a gondolat, hogy fel kellene tárni ezek létrejöttének okait és folyamatát. A témához családi, érzelmi vonalon is sok szállal kötődöm, hiszen már a nagyszüleim is tanyán születtek és élték le nagyrészt az életüket. Évekig gyűjtöttem az anyagot, adatközlőimtől rendszeresen érdeklődtem a tanyákról, az itt folyt gazdálkodásról és életről.8 Munkámhoz Hofer Tamástól és Fél Edittől is biztatást kaptam a nyolcvanas évek közepén. A gyűjtött anyag évtizedekig feküdt a fiókomban, pozsoletek jelentek meg belőle általános érdekű tanulmányaiban, illusztrációs anyagként. A teljes dokumentáció megtalálható a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, a fotóinak egy része a komáromi Duna Menti Múzeum (Podunajské múzeum v Komárne) adattárában is hozzáférhető. Martos kutatópontja volta Magyar Néprajzi Atlasznak is az 1960-as években. A gútai születésű Nagy (Fehérváry) Magda több munkájában is említi a tanyák szerepét és súlyát szülővárosa gazdálkodásában, foglalkozik kialakulásuk folyamatával. Ezek közül az 1978-ban a budapesti egyetem néprajz-történelem szakos hallgatójaként írt diplomamunkáját, Nagy Magda: A gútai rétgazdálkodás alakulása (megtalálható a komáromi Duna Menti Múzeum néprajzi adattárában is, jelzete EK 90) és a Fehérváryné Nagy Magda: Parasztság a XX. század első felében. Gútai példa. Budapest, 1988 c. publikációt emelem ki. A nyolcvanas-kilencvenes években szlovákiai magyar néprajzkutatók végeztek terepmunkát a környéken, és két tanulmánykötet is megjelent ezek nyomán: Fehérváry Magda (szerk.): Gúta hagyományos gazdálkodása a XX. század első felében. Komárom, 1992 és Danter Izabella (szerk.): Hagyományos gazdálkodás a Kisalföld északi részén Farkasd, Negyed. Galánta, 2005. Újabban Filep Antal foglalkozott Negyed néprajzával: Filep Antal: Negyed község hagyományos életformája. In Izsák Lajos (szerk.): Negyed története. Negyed, 2011, 281-327. p. A rendszerváltás utáni martosi kutatásait dolgozza fel Kocsis Aranka: A gazda, a családja, a munka és a hatalom. Értékváltozások egy kisalföldi faluban. Pozsony, 2006.

5 Timaffy László: Szigetközi krónika. Győr, 1975. Timaffy László: Szigetköz. Budapest, 1980, valamint Kocsis Aranka: A vajkai szék nemesei. Pozsony, 1997.

6 Filep Antal: A kisalföldi lakóház morfológiai vizsgálata. In Ház és Ember 19. Szentendre-Győr, 2006.

7 Nagy Magda felsorolt munkáin kívül megemlítem Angyal Béla: Adatok a gútaiak XVIII-XIX. századi állattartásához. 1986, kézirat. Megtalálható a budapesti Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívumában (a jegyzetekben a továbbiakban NM EA rövidítéssel jelzem), jelzete EA 22970. Angyal Béla: A gútai ártéri tanyák és az ártéri gazdálkodás. Ethnographia 1994. 37-60. p., valamint Angyal Béla: Alsóhatár. Egy falu kialakulása a Kisalföldön. Néprajzi Látóhatár 1998. 50-71. p.

8 Gútán kívül, ahol sok száz oldalnyi jegyzetfüzetet írtam tele és több száz fotót készítettem a nyolcvanas években, gyűjtést folytattam a témával kapcsolatban Alsóhatárban, Bogyán, Bogyaréten, Ifjúságfalván, Keszegfalván, Negyeden, Nemesócsán és Vágfüzesen.

8