Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
öreg Erdejebe Szabó Mihály és Németh Ferentz kertyeik szomszédságába egy kis Gyürön fekvő kertyét, ennek által ellenébe lévő kertel, és ezen két kert között fekvő lapányos Erdejét... örökös csere képpen áltál adta Nemes Szabó Mihálynak..,"344 Egy másik eladási szerződés 1850-ből: „Tóth András Istvány, és Tóth Andr. Páll... elé adtták miképpen ők külső köveslagyba, és pedig Tóth Istvány puszta huval erdejét 20 fjorintotjkér - Tót Páll pedig - erdejébül hét lépést 7. v[áltó]for[int]er Vass Antal kertje szomszédságában ugyan Vass Antalnak... örökössen el adták...”3*5 Az eladások esetében a birtokszomszédoknak és a testvéreknek elővásárlási joguk volt, a már más vevővel kialkudott összegért köteles volt az eladó átadni a kertet a jogosultaknak. A kertek voltak a jobbágytelkek egyetlen tartozékai, amelyekből a lányok is örökölhettek, házasságkötésük alkalmával szokás volt, hogy a kerten kívül növendék állatokat és kelengyét kaptak. Az 1840-es években már törvény írta elő, hogy a lányok is jogosultak az egész ingatlanvagyonból örökölni, de a múlt század végéig jogszokásként tovább élt, hogy földet csak a fiú örökösök kaptak. A gyakori adásvételek és a szétöröklések következtében a kertek igen felaprózódtak. A 20. században már alig akadt egy holdat meghaladó nagyságú kert, a legtöbbjük néhány áras, de akadt pár négyzetméteres is. A régi gyümölcsfák magas, hatalmas koronájú fák voltak, amelyek kiválóan alkalmazkodtak az itteni éghajlathoz, különösen a szilvafák kedvelték az ártereket. Az idősebbek ma is emlegetik, hogy ezeket a fákat nem kellett permetezni, csupán az ágait kellett ritkítani, más gondoskodást alig igényeltek. A víz évente általában kétszer-háromszor elöntötte a kertek alját, ettől csak „újult” a gyümölcsös. Az volt a káros, ha a víz megállt a fák alatti laposokban, és ott poshadt meg a nyári melegben. „A futó víz csak használt a fáknak, az álló vízben kipusztultak” - mondták idős adatközlőim. A laposabb részekre úgy telepítettek gyümölcsöst, hogy hosszú töltéseket, bakhátakat hánytak a laposokon keresztül, és ezekre ültették a fákat. Áradáskor a közöttük fekvő árkok magukba fogták a vizet. A gútaiak messze földre elvitték a gyümölcsöt eladni. A 19. században, mikor a gútai határban még kevés gabona termett, nemcsak a helyben termett gyümölccsel faluztak, hanem az északi vidékekről is kocsiszámra hozták a termést, és gabonára cserélték a csallóközi és a Tatabánya környéki falvakban. Augusztus végén 10-10 ember összeállt, elmentek Nyitra, Bars, vagy Trencsén vármegye gyümölcstermesztő községeibe, és kocsikasban hozták a szilvát, egy kocsi szilváért 7-8 zsák búzát cseréltek.346 A kertekben mindig voltak időlegesen lakott épületek, ezt biztosan állíthatom annak ellenére, hogy az első katonai felmérés térképlapjain csupán a réteken, szántóföldeken fekvő állattartó szállások, akiok vannak feltüntetve Gúta határában. Az árterekben mindenütt erdőket jelöl a térkép. A múlt század eleji tanácsi jegyzőkönyvek kamaráról, házról, akolról tesznek említést a gyümölcsösökben. Péter-Pál után népesedtek be a kertek, ilyenkor már őrizni kellett a gyümölcsöst, szedni a fokozatosan érő termést. A szolgák vagy a család idősebb tagjai költöztek ki a kertekbe, és október végéig ott tartózkodtak. A gazda is kijárt a kertbe, élelmet vitt a kertpásztoroknak, és elvitte a leszedett gyümölcsöt. Az első világháború előtt inkább fogadott kertpásztorok voltak, később többnyire a családból költözött ki valaki, idősek, gyerekek, akiknek otthon már nem vették hasznát. 344 GVH Feli Vallások Jegyző Könyve. 1829. május 2. 625. sz. b. 345 GVH Feli Vallások Jegyző Könyve. 1850. november 23. 1051. sz. b. 346 FE gy. EA 1498. 85
