Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
őrzésüket.295 Az általam ismert legkorábbi adat szerint 1811-ben már két-két tehén- és borjúpásztort fogadnak, az egyes városrészek szerint elosztva, az alsó, ill. fölső csordához, ökör- és tinópásztort, csikóst a méneshez, valamint kondást a disznók mellé. Az állatok évenkénti beosztása ezekbe a csordákba több mint száz éven keresztül érvényben maradt. A tehén-, borjú- és disznócsorda naponta kijárt, mfg az ökörcsorda, a tinók és a heverő lovakból, csikókból álló ménes tavasztól őszig a legelőn volt. A naponta kijárás vagy kint hálás befolyásolta az egyes csordák számára rendelt legelők helyét. A tehenek és a borjúk a várost félkörben övező Baromélőn, vagy inentső féli Baromíllőn legeltek. A disznócsorda az ezzel határos, mocsarasabb Ködmenésnek vagy Stagnócanak nevezett részeket járta. Közvetlen a város alatt, a legelő mellett helyezkedtek el a Kukorica földek, vagy Földek, ahová elsősorban kapásokat, kukoricát, krumplit ültettek. Ezek a parcellák az idők folyamán a jobbágytelkek szétöröklésével nagyon elaprózódtak. A Kukoricaföldeket árokkal választották el a legelőtől, hogy megőrizzék az állatoktól. Az árkot a város lakosai között teleknagyság szerint fölnyilalták, és ha a tanács úgy rendelkezett, a lakosok kötelesek voltak a rájuk eső részt kijavítani. A várostól délebbre az érsekségtől bérelt Csörgőben a ménes legelt. Ezt a területet már a 18. század elején legelőnek bérelték a gútaiak.296 297 A Dögösnek nevezett félszigetet, amelyet a Vág a Kis-Dunával alkotott, az ökörcsorda és az igás lovak számára rendelte legelőnek a tanács. Az ökörcsorda ezen a területen legelt egészen megszűnéséig, 1947- ig. A 19. század vége felé a ménes is ide szorult, valószínűleg azért, mert az érsekség 1864-ben visszavette a várostól, a puszták közül utolsóként, a Császtán innen lévő Csörgőt és a Bálványszakállashoz tartozó Stagnócát. A gazdák, ha a távol fekvő földjeikre mentek szántani, néha napokig távol voltak hazulról. Ilyenkor nehéz volt az állatok élelméről gondoskodni. A legelésző igásjószágok károkat tettek a szántóföld körül lévő rétekben, vetésekben, ezért a tanács elrendeli, „hogy marháját senki a maga parlagföldjén túl más földjén legeltetni és marháját a szántás ürügye alatt akár hol a határbéli tiltott helyeken tartani ne merészelje...”.2*’ Ha a bérelt pusztákon lévő földjeiket szántották a gútaiak, akkor az érsekségtől kértek az állatok számára legelőt. Néhány, a gútai tanácsi jegyzőkönyvekben található adatból arra lehet következtetni, hogy a távolabbi falvak, városok nagyszámú jószágot tartó gazdái a Gúta határában található hatalmas kaszálókból nyaranta pénzért nyilasokat vettek. A lekaszált szénát nem szállították el, hanem telente itt helyben etették föl állataikkal, közben legeltették is őket. „Posony Sz: Királyi Város Mészárossal mint egy száz ötven darab szarvas marháikat a békövetkezö Tél elején egy rövid idejik itt helyben szénán tartani akarván - hogy néha legelni is ki hajtathassák kész pénz fizetésért legellö mezőt kérnek engedtetni. - A Császta melléki Rétség már úgy is le lévén étetve, de külömben is sz: Mártony napja, és ezzel a marha bé kötésnek itt lévén ideje, - hogy a Posonyi mészárosok szarvas marhái-295 Kalocsán Csáki Imre érsek 1713-ban rendelte el, hogy az állatokat pásztorok, és ne a jobbágyok vagy azok gyerekei külön-külön őrizzék. Bárth János: Kalocsa környéki ártéri kertek a XVIII-XIX. században. In Agrártörténeti Szemle 1974. 1-2. sz. 213-233. p. 296 „Mialább meg irt Gúttay Bírák, és Esküitek vallyuk ez Írásunknak rendiben Hogy ez aláb meg irt Esztendőben meg arendáiván Nemzetes Lábady Ádám Tiszttartó Urtull eő kölmitűl Hellységünkön alól levő Csörgő nevű marha járó földet, möilytül... füzettünk nindenestül Harmincz forintokat... 30. xbris 1716." EPL GUI, Guta perben felhasznált eredeti iratok. 297 GVH 1844/45. tjkv. 211. sz. b. (május 18.) 72
