Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Táj és népesség
ben már volt a városban lutheránus tábori pap, majd az új vallás rohamosan terjedt a vidéken. A hitújítást elősegítette, hogy a mohácsi csatában az egyház vezetői közül is sokan elestek, és az egyház életére is negatívan hatottak az országban, különösen a hódolt területeken uralkodó háborús, kaotikus állapotok. Az esztergomi érseki szék is betöltetlen volt 1573 és 1596 között. Ha elpusztult a falu, a faluval a plébánia is elpusztult, sok plébánia állt betöltetlenül.186 Az 1561-ben és 1562-ben Komárom megyében végzett egyházlátogatási jegyzőkönyvekből a reformáció gyors térhódítása tűnik ki. A plébániák többsége üresen állt, a templomok romos állapotban voltak. Plébános csupán Naszvadon, Gútán, Bálványszakállason és Tanyon volt. Martoson a lakosok eladták a templom földjeit, hogy magukat a töröktől megváltsák. 1634-ben Komáromon kívül csak Naszvadon és Gútán volt plébános a vidéken. A falvak népe a 16. század során, a két utóbbi települést leszámítva, nagyrészt református hitre tért. Apácaszakállas, Ekel, Nemesbogya, Megyercs, Tany és Martos falvakat csaknem kizárólag reformátusok lakták. A 17. század során erősödött az ellenreformáció, egyre nagyobb méreteket öltött a vallásüldözés, a katolikus földesurak elűzték református jobbágyaikat. Az esztergomi érsek élen járt a birtokain lakó református jobbágyok üldözésében. Az 1662-ik évi pozsonyi országgyűlésen a protestáns sérelmek között említik, hogy Lippay György187 esztergomi érsek Bálványszakállasról elűzte az evangélikus jobbágyokat, mert nem akartak katolikusokká lenni, és helyükre katolikusokat telepített. A pozsonyi apácák Apácaszakállas református lakosait papjuk beszédeinek hallgatásától és vallásuk gyakorlásától büntetés alatt eltiltották.188 A reformátusoktól elveszik templomaikat, iskoláikat, a lakosságot elűzik falvaikból. Az üldözésektől jóformán csak a tiszta nemes helységek menekültek meg, mint Nemesócsa. A 17. század végén, a török elleni felszabadító háborúk időszakában az idegen katonaság tartása sújtotta leginkább a jobbágyokat. A katonai beszállásolások hatalmas terheket róttak a falvak lakosságára. Aszód település 1683-ban pusztult el a Sobieski János vezette hadak átvonulásakor.189 A katonai terror nyílt rablássá fajult. A császári tisztek ezerszámra hajtották ki az összeharácsolt marhát az országból. A századvégi pusztulás az ország marhaállományát annyira megritkította, hogy a marhakereskedelem régi jelentőségét többé nem nyerte vissza.190 A török háborúk lezárulása után szélnek eresztik a végvári katonaságot, azonban hamarosan, a Rákóczi-szabadságharc kitörése után, ismét harcok színterévé válik a vidék. Érsekújvár a kurucok egyik erőssége volt a háború során, Komárom vára és a gútai sáncok labanc kézen voltak. Bottyán János kuruc generális seregei 1708-ban megostromolják a gútai várat és elfoglalják, majd lerombolják a földvár töltéseit.191 Ebben az időszakban is a katonaság eltartása rótt hatalmas terheket a lakosságra. Negyed esetében részletes leírás maradt fenn arról, hogy az átvonuló különböző hadak részére milyen mennyiségben adtak a lakosok ruhát, marhákat, káposztát, vereshagymát, fokhagymát és egyéb élelmiszert, mintegy 1589 forint értékben.192 Ez az adat is 186 A reformáció terjedéséről és a korabeli vallásügy helyzetéről lásd Bucko, Vojtech: Reformné hnutie v arcibiskupstve ostrihomskom do r. 1564. Bratislava, 1939. Továbbá Gyula: i. m. 16-35. p. és Edelényi-Szabó: i. m. 187 Lippay György (1600-1666) 1642 és 1666 között esztergomi érsek, az ellenreformáció egyik fő szervezője és a Habsburgok elkötelezett híve. 188 Gyulai: i. m. 29. p. 189 VSO III. 341. p. 190 Éber: i. m. 55. p. 191 Thaly Kálmán: Bottyán János il. Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Pest, 1865, 232-233. p. 192 Novák Veronika: A 17. századtól az I. világháború végéig. In Izsák (szerk): i. m. 28-29. p. 46
