Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Táj és népesség
tek között. Gúta terjedelmes, a Vág két partján fekvő határa Komárom megyéhez, a tőle északra fekvő Szímő Nyitra megyéhez tartozott. A Vág és a Nyitra között Anyala és Lék fölött húzódott a két megye határa. Az Árpád-kor végén már viszonylag sűrűn lakott területnek számított, annak ellenére, hogy a mocsaras vidéken kevés volt a megtelepülésre alkalmas hely. Anonymus szerint a területet Huba vezér foglalta el, későbbi leszármazottai, a Szemere, majd a Ketel fiától eredő Katapán vagy Koppán nemzetség tagjai birtokolták. A hagyomány szerint Komárom várát a Koppán nemzetség ősei építették. A Koppán nemzetség várának, nyári szállásainak, területének kisajátítása, valamint törzsi katonaságának a vár köré telepítése Györffy szerint az államszervezést megelőző időkre, Géza uralkodására tehető. A terület jelentős része királyi udvari birtok, a komáromi várispánság birtokállománya lett. Királyaink a Komárom megyei birtokokból főként az esztergomi érsekséget és a pannonhalmi apátságot gyarapították. Az esztergomi érseknek és a káptalannak 25 faluban voltak földjei és népei. Az esztergomi érsekség a megye északi részén a régóta bírt birtokai mellé a legkülönbözőbb utakon-módokon szerezte meg a közbeeső fekvőségeket, hol pénzért, hol erőszakos foglalás útján, hol pedig kegyes adományból.101 Komárom megye csallóközi részén négy Szakállas nevű helység létezett. Ezek két, egymástól elkülönülő birtoktömböt alkottak. A Vág melléki Bálványszakállas földrajzilag eléggé elkülönült a többitől, Lak-, Túri- (Egyházas-) és Apácaszakállas (Fel-, Szalontaszakállas) párhuzamos határaiból is kivehetően eredetileg egy Szakállas birtoktömböt alkotott. Mindkét Szakállas birtoktömbben volt része a Koppán nemzetségnek (Bálvány- és Lakszakállas); királyi népeknek és a várnak egyaránt. A Vág menti Szakállas részben Koppán nb. Balianus (Bátyán)102 és rokonsága, részben királyi udvarnokok, lovászok és komáromi várnépek között oszlott meg. Templomát Szent György tiszteletére szentelték. A felső birtoktömb súlypontja a mai Túriszakállasra esett a benne épült Szent Mihály templommal. A Szalontaszakállas nevű falurészt 1267-ben IV. Béla leánya, Margit apáca kérésére a nyúlszigeti apácáknak adta halászatával. Innen ered az Apácaszakállas elnevezés.103 Már az Árpád-korban is az egyik legfontosabb „nagy út” a Komáromból kiinduló, nyugat felé Megyer, Szerdahely érintésével Pozsonyba vezető főút volt. Ugyancsak Komáromból indult a Vágón és Zsitván átkelő, majd a Nyitra megyei Nyárhídon keresztül Nyitrára vezető útvonal. A Duna jobb partján, annak folyásától nem messze haladt a Budáról Győrbe vezető főút, amelyhez Igmándnál csatlakozott egy Komáromba vezető út. A Duna mentén gyakran vonultak hadak a középkorban, és ezek nem kímélték a falvakat, a lakosságot. A tatárjárás sem kerülte el Komárom megyét, de a Vágköz és a Dudvág, Nyitra között húzódó számtalan vízág, mocsár ezernyi rejtekhelyei jelentett a terület lakosságának, sőt menekülteket is befogadtak. Egy Erdélyből menekült úrasszony a vágközi Ekelen vészelte át a pusztítást.104 A 14. század elején a belháborúk azonban ezt a vidéket sem kerülték el, Csák Máté híve Chelleus elfoglalta és pusztította az esztergomi érsek falvait, többek között Naszvadot és Gútát. 101 Györffy: i. m. 390-398. p. 102 A Bályán név eltorzított alakja a Bálvány elnevezés. Évszázadokon keresztül Bálványszakállas volt a település, majd puszta neve. A szlovák terminológiában átvették Balvany formában a magyar név előtagját és ma ez a hivatalos szlovák elnevezése. 103 Györffy: i. m. 451-453. p. 104 Györffy: i. m. 397. p. 28
