Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
városiasabb képet adva a településnek. Két évvel az árvíz után, 1967-ben, Gútát várossá nyilvánították. A tanyákon kevés ház épült újjá. A hatóságok is korlátozták az építkezést, Bogyaréten csak a kijelölt helyen, csoportosan engedtek építkezni. így kialakult a templom és a temető közelében az egy utcába rendezett településmag. Hasonlóan engedélyezték az építkezést a Keszegfalvai-szigetben is. Az új tanyaközpontokba aszfaltutat építettek, és hamarosan autóbuszjárat kötötte össze őket a környező településekkel. Az aszfaltutak mentén sorakoztak az új faluközpontok házai, kiépítették a közvilágítást is. Lakiréten alig maradt lakott tanya, csaknem valamennyien betelepültek Lakszakállasra, ahol egy új utcában tömörültek az egykori rétiek. Gúta határában a csallóközi oldalon, Császtamelléken nagyon megritkultak a tanyák.519 Határának csupán a Kis-Duna és a Vág közé eső nagyszigeti részét nem érintették az árvizek, itt maradt meg a legtöbb lakott ház. Itt is csak a csoportos építkezést engedélyezték, így Seregakolban a régi település mellett új utcák nyíltak már az ötvenes évek második felében, egy egész kis falu jött létre, amelyet Új Seregakolnak vagy Újfalunak is hívnak az itt lakók. A gazdasági és társadalmi változások azonban nem hagyták érintetlenül ezeket a nagyszigeti tanyákat sem, a behúzódás folyamata a községbe itt is megállíthatatlannak tűnik. Részben az országban tapasztalható enyhülés légkörének köszönhetően 1968. július elsején a Vág bal partján elterülő tanyákból egy új községet hoztak létre. Három község kataszteréből alakították ki az új település határát, ezek Keszegfalva (Sziget), Martos (Agyagos és Kingyes), valamint Naszvad (Csörgő). Az új község művileg kialakított neve Vágfüzes, szlovákul Vŕbová nad Váhom lett. A délebbre fekvő tanyás települést, Kávát már 1954-ben Komáromhoz csatolták. A vízvezeték-hálózatot 1970-1971-ben építették ki a faluközpontban. Sok új ház is épült, autóbuszjárat kötötte össze Komárommal az új települést. A hetvenes években a legjelentősebb esemény, amely befolyásolta a gútai tanyákon lakók életét, az újabb aszfaltutak kiépítése, autóbuszjáratok beindítása volt a tanyaközpontokba, például Seregakolba. Ugyanakkor a központosító törekvések is érvényesültek. Sorra zártak be a tanyai iskolák. A császtamelléki iskolában 1974-ben, a pacsérokiban 1976-ban, a nagyszigeti (seregakoli) magyar és szlovák alapiskolában egyaránt 1978-ban szűnt meg a tanítás, a gyerekeket a gútai iskolákba osztották be, az autóbuszjáratokat igyekeztek a tanítási idő kezdetéhez és a végéhez igazítani. A 1989-es rendszerváltás eufórikus időszakát kihasználva 1990-ben Bogyarétnek is sikerült megszereznie az önálló község státuszát, kiválnia Bogya határából. A bogyaréti tanyák lakói több mint egy évszázadon keresztül tartoztak Bogyához, de igazi élő kapcsolat nem alakult ki közöttük. A tanyák élték a maguk életét, iskolába, üzletbe, templomba is máshova jártak az itt lakók. A bogyarétiek döntő többsége nem Bogyáról származott. Maguk a bogyai lakosok is úgy vélekedtek: „A faluval nem igen volt kapcsolatuk, legfeljebb a jegyzőséggel. Inkább Gútához vonzódtak... Volt itt [Bogyaréten - A. B.j iskola és kápolna.”520 Tehát érzelmileg sem kötődtek egymáshoz a két település lakói, az elválás zökkenőmentesen zajlott. 1993-ban kiépült az új falu központjában a vízvezeték, a kilencvenes években bővítették az úthálózatot. Azonban a fejlődés nem töretlen, a fiatalok elvándorlása továbbfolytatódik Bogyarétről, 1992-ben megszűnt a helyi iskola. 519 Lásd a 8. táblázatban. 1961-ben 720-an laktak a Császtamelléken, 1970-ben már csupán 327-en. 520 Kürthy István gyűjtése Bogyán 1984-ben. Komáromi Járási Levéltár, Šimboch-hagyaték. 145
