Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
80-as évek közepén, amikor az ártéri tanyákkal először foglalkoztam, az árterekben már csak mintegy tucat ház volt lakott. Kikeletben már csak üres házakat találtam. Egy-két kert volt itt, amelyet rendben tartottak, gondozták a fákat, kaszálták az alját. A legtöbbet azonban elhanyagolták, felveri őket az aljnövényzet. A fűzfák nagy részét sem gondozza már senki, a hatalmas ágak letöredeznek, ott rothadnak el az erdő alatt. A folyásokat sem tisztította már senki, egy-két környékbeli tanyán lakó öreg járt még ide halászni. Többször az áradások alkalmával kerestem fel Kikeletet, és volt alkalmam megfigyelni, hogyan árasztja el a víz az árteret a mesterséges árkokon keresztül. Alsóhatár lakossága az ötvenes években meghaladta a háromszázat, és ekkorra valóságos kis faluvá fejlődött. Ebben az időszakban erős rokoni kapcsolatok alakultak ki az anyaközségen, Alsószelin kívül a környező gútai tanyák lakóival. Seregakolból, Berkásból és más tanyákról gyakran jöttek férjhez, vagy nősültek ide. Az 1987-ben végzett gyűjtésem alkalmával egyik adatközlőm 13 gútait sorolt fel, akik házasság útján kerültek Alsóhatárra. A kezdetben túlnyomórészt evangélikus lakosság száma csaknem kiegyenlítődött a katolikusokéval. A katolikusok jelentős része éppen a gútaiak közül került ki. Az anyaközségtől való nagy távolság és az itt lakók igazgatása továbbra is foglalkoztatta az Alsószeli és a Galántai járás vezetőit egyaránt. 1951-ben már felmerült a gondolat, hogy önálló falut kellene itt létrehozni. Erre azonban majd egy évtizedet kellett várni. 1957 júliusában részletesen felmérték és kijelölték Alsóhatár kataszterét. A felmérés alapján Alsóhatár kiterjedése 1388 hektárt tett ki.509 Alsóhatárban 1957-ben temetőt is alapítottak, így már helyben nyugodhatnak a lakosok, akik itt élték le életüket. 1959-ben megtörtént Alsóhatár bekapcsolása a villamos hálózatba. Alsóhatár az ötvenes évek végén már rendelkezett azokkal a jegyekkel, amelyekkel egy önálló községnek rendelkeznie kell. Kiemelkedik ezek közül a saját a kataszter, amely nem érintkezett az anyaközség kataszterével. Alsóhatár végül a területi átrendezés során, 1960. június 12-én kapta meg az önálló községi státuszt.510 Saját helyi nemzeti bizottság jött létre, amely igazgatta a község életét. Mintegy száz évvel az első lakos megtelepedése után ezen a területen, létrejött az önálló falu. Az 1960-as év azonban hozott még egy jelentős változást. Az alsóhatári szövetkezet beolvadt az állami gazdaságba. Ekkor a mezőgazdaság jelentette a faluban úgyszólván az egyetlen munkalehetőséget, tehát ez a változás nagyon jelentős volt. Az 1961- ben végzett népszámlálás adatai szerint a foglalkoztatottak 79,4 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott.511 Alsóhatár azonban csak alig több mint egy évtizedig élvezhette az önálló község státuszát. A hetvenes évek centralizáló és a kisközségeket visszafejlesztő törekvése alapján Alsóhatárt Királyrévhez csatolták. A két község között azelőtt soha nem volt közvetlen kapcsolat. Királyrév katolikus és Alsóhatár nagyrészt evangélikus lakossága korábban soha nem volt jó viszonyban, gondoljunk csak arra, amit a halottak átszállításáról mondtak adatközlőim. Alsóhatárban 1984-ben jártam először gyűjtőúton. Nagy elkeseredést és elhagyatottságot tapasztaltam. Megszűnt a helyi iskola, csupán óvoda működött a faluban. Hivatalba Királyrévre kellett járni, az egykori szövetkezet a királyrévi állami gazdasághoz tartozott. Még a földet is elviszik innen - panaszkodtak adatközlőim. Havonta egyszer járt ki az evangélikus lelkész Alsószeliből. Annak ellenére, hogy az egykori iskola épü-509 Az alsóhatári községi hivatalban található iratok alapján. 510 Pukkai László: Alsószeli története 1948-tól napjainkig. In Haraszti (szerk.): i. m. 64. p. 511 Štatistický lexikon obcí ČSSR 1965. Praha, 1966, 430. p. 142