Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
majorsági cseléd. Ez a község lakosságának egyharmadát tette ki. Egy érdekes adat Negyedről: 1921-ben az Akioknál 7 házat találtak, a következő népszámlálás alkalmával már nem találnak itt olyan épületet, amelyet feljegyezhettek volna az összeírok. Ekkorra lezárult a negyedi szállások több mint 100 éves története.478 A statisztikák nemzetiségi rovatait vizsgálva elmondhatjuk, hogy a szláv telepítések és egy vékony hivatalnokréteg betelepülése nem okozott jelentősebb változást vidékünk lakossságának nemzetiségi összetételében. Az első Csehszlovák Köztársaság utolsó éveiben a szláv (csehszlovák) elem csupán néhány százalék körül volt településeinken. A szláv népesség aránya a legmagasabb Megyercsen (27,8%) és Ekelen (14,1%) volt, ahol a két hozzájuk csatolt nagy kolónia, Violin és Štúrová befolyásolta az etnikai képet. Az első bécsi döntéstől az ötvenes évekig Az 1938-as év már a háborús készülődés jegyében telik Közép-Európában, különösen Ausztria Németországhoz csatolása, az anschluss után nő meg a feszültség a térségben. Hitler egyre határozottabb követelésekkel lép fel Csehszlovákiával szemben a szudétanémetek lakta területek Németországhoz csatolása ügyében. Magyarország már szeptemberben követeli, hogy Csehszlovákia minden nemzetisége számára tegyék lehetővé annak a jognak biztosítását, hogy az általuk lakott terület hovatartozását népszavazással dönthessék el. A feszültség megoldását a Münchenben Anglia, Franciaország és Németország által 1938. szeptember 30-án aláírt szerződéstől várták, amelynek értelmében Csehszlovákiának le kellett mondania jelentős németlakta területekről Németország javára. A müncheni egyezmény a magyar területi követelések ügyében közvetlen tárgyalást javasolt Csehszlovákia és Magyarország között. A tárgyalásokra október 9-e és 13-a között Komáromban kerül sor. A tárgyalások eredménytelenül végződtek. Magyarország a magyarlakta területek átadását követelte, a csehszlovákok azonban csupán két várost, Sátoraljaújhelyt és Ipolyságot adták át, és a Csallóköz átengedését ígérték meg. Miután a komáromi magyar-csehszlovák tárgyalások eredmény nélkül értek véget, Németország és Olaszország Bécsben 1938. november 2-án megtartott döntőbíráskodása értelmében Csehszlovákia köteles volt átengedni Magyarországnak 11 927 négyzetkilométernyi magyar többségű területet 869 ezer lakossal. Az új határok nagyrészt követték az etnikai határt. November 5-én megkezdődik a magyar csapatok bevonulása a Felvidékre, a magyar miniszterelnök korlátlan hatalmat kap a minisztertanácstól a visszacsatolt területek viszonyainak rendezésére. A magyar falvak lakossága nagy lelkesedéssel fogadta a bevonuló magyar csapatokat. A csehszlovák katonaság és a hivatalnokok nagy része nem várta meg az új hatalom megérkezését és elhagyta a területet. A békés átmenet biztosítására Magyarország november 5-e és december 21-e között katonai közigazgatást vezetett be. 478 A két világháború közötti statisztikák Patonyok vidékére vonatkozó adatait vizsgálva kiderül, hogy a környék sok faluja, Lögérpatonytól Pozsonyeperjesig, az egész Sárréten, kisebb-nagyobb mértékben tanyás településsé vált. A községek tanyacsoportjai fokozatosan jöttek létre a jobbágyfelszabadítás után. A legnagyobb tanyavilággal Lögérpatony rendelkezett, 1930-ban 20 házban 100 lakóval. Díósförgepatony Aggerdőpuszta nevű részén nyolcvanan laktak. Pozsonyeperjesen a földreform során a húszas években telepedett le 13 gutái család Újmajorban, ezen kívül a Dunai-malmoknál ötvenen laktak. Benkepatonyban ötvenen, Kisfaludon huszonhármán laktak szétszórt tanyákon, a külterületen. 129
