Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Táj és népesség
ség határán keresztül Megyercs és Keszegfalva irányába a Vág-Dunáig. Délkeleti vége közelében, Keszegfalva mellett, Bálvány (régebbi nevén Bálványszakállas) térségében több elnyúló, keskeny homokdomb-vonulat található. Ez, amíg az anyagát el nem hordták, az Alsó-Csallóköz legmagasabb természetes kiemelkedése volt, mintegy 9-10 méterrel emelkedett a környék mélyebben fekvő pontjai fölé. A hátat Apácaszakállastól a Vág- Dunáig vízfolyások, elsősorban a Császta és a Dudvág,15 valamint mellékágaik kanyargós, meánderes medrei szabdalják. Átlagosan egy méterrel emelkedik a környező 109-107 méter tengerszintfeletti magasságú mocsaras területek fölé. A meanderek sűrűsége 10- 40 ha/km2.16 Ezt a régi vízfolyások által létrehozott, feltöltött területet az ármentesítések előtt vizenyős rétségek borították, és a nevét is - Rétek, helyi tájszólásban Rítek - innen kapta. A központi emelkedésen megtelepedett községek (Túriszakállas, Lak, Bogya stb.) a belterületük és a rétek közötti terjedelmes mocsarat (helyi elnevezése a Rakottyás vagy Örvény), illetve magukat a réteket osztják fel az első pillantásra meghökkentő, hosszan elnyúló alakú, keskeny, párhuzamos sávokból álló határaikkal. Az egyes határok hossza 8- 10 km, szélessége sok helyen nem éri el az egy km-t.17 A Réteken, a falvak elnyúló határainak távolabbi végein jönnek létre a 18. században az állattartó szállások, majd az ármentesítések, szabályozások előrehaladásával tanyák lepik el ezeket a területeket.18 19 A Császta felső szakaszának bal partján elterülő emelkedettebb terület, a Császtahát vagy Császtamellék, Guta határához tartozik. A tőle délkeletre elterülő, mélyebben fekvő kiterjedt mocsaras rész, a Stagnóca19 a Kis-Duna, illetve a Vág-Duna emelkedettebb jobb partjáig húzódik. Maga Gúta a Kis-Duna vonalát követő háton ül meg (111 m) a jobb parton, a Vág torkolata közelében. Az Apácaszakállas-Gúta-Keszegfalva-Nemesócsa közötti mélyen fekvő, mocsaras területen nem tudott létrejönni számottevő település az elmúlt évszázadok során.20 A Császta és a Dudvág vonalán valószínűleg még a középkorban is a Kis-Duna valamelyik ága folyhatott a Dudvággal a Vág irányába, és a Kis-Duna folyása csak később 15 A Dudvág (helyi magyar elnevezése Dodvág) nevének utótagja, a Vág, germán eredetű szó. Egyes tudósok germán eredetűnek tartják az előtagot is. Jelentése Holt Vág. Lásd. Györffy György: Az Árpádkori Magyarország történeti földrajza lii. Budapest, 1987, 386. p. Mások azonban ezt tagadják, lásd Melich János: Dudvág. Nemzeti Kultúra, 1934, 6. sz. 321-323. p. 16 Magula: I. m. 19. és 32, p. Szabadi: i. m. 79-80. p. 17 Ilyen hosszan elnyúló, mocsaras területeket átszelő faluhatárokat láthatunk a Csallóközben a Sárréten (Patonyok vidékén), de hasonló elrendeződésű határokra hívta fel a figyelmet Bárth János több munkájában a Kalocsa környéki, Duna-melléki ártéri tájakon. Ott is előfordult, mint a vidékünkön Alsószeli esetében és a Patonyok vidékén, hogy a határ több, egymással nem is érintkező részből állt. Bárth János: Hanyik. A gazdálkodási mód és a települési forma öszefüggése egy megosztott település rendszerében. Ethnographia, 1970, 430-441. p. 18 Bátky: Néhány vonás Csallóköz... 327-341. p.; Szabadi: i. m. 80. p. 19 Az utóbbi évszázadokban ezen a néven említik ezt a kiterjedt mocsaras területet, a középkori oklevelekben azonban a Stagnóca név nem szerepel. Valószínűleg a latin közigazgatási elnevezéséből, stagnosa (mocsaras víz) alakult ki az újkorban. Alapy Gyula: A csallóközi halászat története. Pozsony, 1994, 144. p. 20 „A telepek elosztása világosan elárulja a természeti adottságokat. Területünk egyes részei vonzzák, sűrittik, más részei taszítják, sőt egészen lehetetlenné teszik a tömeges megtelepülést. Az előbbiekhez tartoznak az emeltebb, víznemjárta, tehát szárazabb biztonságosabb, az utóbbiakhoz az ezzel ellenkező részek. Nagyon tanulságosan látjuk ezt a komáromi és pozsonyi alsócsallóközi részen, ahol a sziget középső magasabb s a két nagyobb mocsaras területtől - Sárköz-Karcsa érrendszer és Császtamellék - összeszűkített szélesebb-keskenyebb sávján egymás hegyén-hátán szoronganak az apróbb községek, míg a hajdan nedves ingoványos részeken teljességgel hiányoznak. Csak újabban kezdik a régi időleges tanyák helyett állandóbb szállásokkal ellepni a határok szárazzá vált, előbb legelőnek használt, később szántókká feltört részeit..." Bátky: Néhány vonás Csallóköz... 331. p. 12
