Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
A Megyercshez tartozó Violínpusztán is parcelláztak 1917-ben, tehát még a monarchia utolsó éveiben, azonban itt szlovák nemzeti szempontok domináltak. A területet a Szlovák Népbank szerezte meg és kisebb, 5 kataszteri hold körüli parcellákra osztva Trencsén megyei, elsősorban turzófalvai (Turzovka) szlovákoknak adta el azokat. Mintegy 70 család érkezett ide, akik a környéken szokásos módon tanyákat hoztak létre.437 Ők voltak az előhírnökei annak a telepítési mozgalomnak, amely Csehszlovákia megalakulása után állami politika szintjére emelkedett.438 Községeinkben a szaporodó külterületi lakosság miatt mindenütt felmerült az igény iskolák létrehozására, ahol az egyre nagyobb számú tanyai iskolaköteles gyerekek járhattak volna. Valójában nagyon kis számban látogatták az iskolát, rengeteg volt a hiányzás, elsősorban ha megkezdődtek a tavaszi munkák, mivel otthon is szükség volt a munkáskézre. A gútai római katolikus iskolaszék 1889-ben a községi képviselő-testület segítségét is kérte a tan kötél ességet mulasztók ügyében. „A községi képviselő-testületi gyűlés elé terjesztetik, hogy a gazdák felelősek legyenek a kinnlakó cselédeik gyermekeinek iskoláztatásáról, továbbá hacsak nem nyomorék, az iskolakötelezettség alól fel nem menthetik.”*39 Ha mégis kimaradtak az iskolából a gyerekek, a szülők pénzbüntetést kaptak. Az idézett határozatból úgy tűnik, az akioknál, a tanyákon az 1880-as években még sok cseléd lakott családostól. A 19. század utolsó évtizedében felgyorsult a kitelepülés. A gazdacsaládok, vagy azok nős gyerekei is egyre nagyobb számban, a határnak egyre több részére települtek ki. Az előző feljegyzés után 13 évvel, 1902-ben már a hiányzásokkal kapcsolatban az iskolaszék tagjai a következő felismerésre jutottak: „Fennforog tehát kinn, a népesebb tanyákon új iskolák felállításának szüksége.”440 Az első, egy tantermes községi tanyai iskolát Seregakolban 1905-ben hozta létre Gúta község. A tanyai gyerekek nagy része azonban még mindig a községi iskolát látogatta, a távolabbiak gyakran a rokonoknál laktak. Esős és téli időben nagyon nehéz volt a közlekedés, járhatatlanok voltak az utak. A környékbeli községek esetében a külterületi gyerekek a községekben vagy az urasági majorokban, így az Agyagoson és Bálványszakállason alapított iskolákat látogatták. Bogyaréten, mint arról Lőrinczy György fent idézett írásában beszámolt, évtizedeken keresztül Vermes Vince, egy helyi parasztember tanította a gyerekeket. Keszegfalva határának Vágón túli részén volt a legtöbb tanya, s mint egy 1875-ben kelt jelentésből kitűnik, „a messzebb lakó szigeti és kávái tankötelesek... a Vág által legtöbbször akadályozvák, azért a szülék magántanitót fogadnak nehány hónapra."441 Szigeten csupán 1913-ban nyílt meg az első tanyai iskola. A Keszegfalvai-sziget közelében, de már a martosi határban terül el Kingyespuszta, ahol a Feszty családnak442 volt birtoka. A 19. század végén Feszty Árpád festőművész műtermet 437 A megyercsi községi hivatalban őrzött községi krónika alapján. Községi krónika. Megyercs község. 68. p. 438 Milan Hodža, a későbbi csehszlovák földművelésügyi miniszter és kormányfő már az első világháború előtt a szlovákok számára is követendő példaként hozta fel a románok tevékenységét, akik Erdélyben bankjaik segítségével vásárolták fel a magyar birtokosoktól a földet. Lásd Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között. Somorja, 2008, 64-66. p. 439 GPHL Iskolaszék jkv. 1889. április 7. 440 GPHL Iskolaszék jkv. 1902. május 18. 441 A komárommegyei népiskolák 1875-ben. Esztergom, 1876, 16. p. 442 Eredeti nevük Rehrenbeck. Az osztrák származású család a 19. század közepén került a Martos melletti Ógyallára. Itt született 1856-ban a leghíresebb Feszty Árpád, a festőművész (elhunyt 1914-ben), akinek talán legismertebb műve a Magyarok bejövetele című millenniumi körkép. 112
