Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Eltűnt világok, változó viszonyok
legelején a családfők megélhetési viszonyai.18 A korábban baromfikereskedőként (Braun Géza és Steiner Géza), marhakereskedőként (Messinger József) vagy szatócsként (Pollák Wolf Jenő) szereplő édesapák az ebben az időszakban született gyerekeik anyakönyvezésekor mindannyian „napszámos” megjelöléssel állnak.19 Az 1942-es, 1943-as és 1944-es születési bejegyzések között csak egyetlen az eredeti státusát megőrző apát találunk: Schönthál Árpád vegyeskereskedőt. Országszerte ismert jelenség, hogy a törvényi előírások következményeit, a gazdasági ellehetetlenülést úgy próbálták enyhíteni a zsidó vállalkozók, hogy vállalkozásukat névleg átadták valakinek, akire a törvények nem vonatkoztak (stróman), de a tényleges irányítás és a bevétel bizonyos része is az eredeti tulajdonosnál maradt. Egy visszaemlékező szerint Alsószeliben a marhakereskedő Müllerek az iparengedély megvonása után így adták át kereskedésüket Kürti Dezsőnek.20 A hitközség intézményei és alkalmazottai A két Szeli zsidó lakosai a 19. század közepén közösen hoztak létre zsidó községet (hitközséget), Galánta fiókközségeként. Ez legelemibb szinten imahely fenntartását, a temetési ügyek intézését, valamint a kóser étkezéshez nélkülözhetetlen sakter alkalmazását jelenthette.21 Lélekszámúk gyarapodásával zsinagógát építettek Felsőszeliben; a 8 x 15 méter alapterületű, karzatos belső terű épület az 1980-as évekig állt. A zsinagóga mellett alkalmazotti lakást (tanító, rabbi számára) és mikvét (rituális fürdő) is kialakítottak, később a kóser vágoda és az iskola is önálló épületet kapott. 1868 után, a vallási irányzatok szakadásakor, vagyis a magyarországi zsidóság belső megosztottságának intézményesülése során felsőszeli közössége az ortodoxiához csatlakozott. A századforduló időszakából több egylet működéséről is tudomásunk van: Hevra Kadisa (= szent egylet), amely a temetési ügyeket intézte, és minden bizonnyal már régebb óta működött, Hevra gemilut haszadim (= kegyes cselekedetek egylete), amely szociális feladatokat látott el és Somré Tora (= a Tóra őrzői) hitvédelmi és tanuló egylet. Az 1944-es összeírás ugyanezt a három egyesületet tartja számon. A 19. század végén a község alkalmazott saktert, aki egyben előimádkozó (saliah-cibbur) is volt, tanítót és templomszolgát (samesz). Közülük név szerint is ismerjük Kaufmann Mór saktert az 1890-es évekből és a tardoskeddi születésű Schönberger Sámuel tanítót (1861-1911), aki - mint sírfeliratából kiolvasható - 1889-től haláláig, 22 éven át működött Felsőszeliben. A zsidó vallás az apák személyes felelősségévé teszi a vallási ismeretek továbbadását, gyermekeik taníttatását, így házitanítóval vagy magániskolákkal (héder) azokban a községekben (abban az időszakban) is megoldották a gyermekek valamiféle oktatását, ahol (amikor) nyilvános iskola nem volt. Nyilvános zsidó elemi iskolákat 18 A zsidótörvények gazdasági, foglalkoztatási következményeihez lásd Jehuda Don: A magyarországi zsidóság társadalom- és gazdaságtörténete a 19-20. században. Budapest, MTA Judaisztikai Kutatóközpont, 2006, 5-6. fejezet. 19 Ugyancsak napszámosként szerepel Messinger Árpád és Messinger Kálmán is, de náluk nem ismerjük eredeti foglalkozásukat, mivel korábban nem született gyermekük. Alsószeliből nincsenek hasonló adataink, ugyanis ott az utolsó zsidó gyermek születését 1939-ben anyakönyvezték. 20 Szarka László Az 1945-1948. évi kényszertelepítések emlékezete a két Széliben című tanulmányához készült interjúanyagból. 21 Horne Saliby. In Büchler, Y. R. - Shahak, R. - Fatran, A. (eds.): Pinkasz ha-kehillot: Szlovákia. Jerusalem, Yad vashem, 2003,164-166. p. A szócikk szerzője úgy tudja, hogy már a 19. század első felében volt zsidó temető Felsőszeliben, de ezt más forrásból nem tudtuk megerősíteni. 70
