Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)

Eltűnt világok, változó viszonyok

Felsőszeli, 64. sírkő

Ép, álló kő.

(A fotót Kormos Szilvia készítette.)

Fordítás: Itt van elrejtve / a szerény és megbecsült asszony / Reizl úrnő / Mose Müller kohen - világítson fénye - felesége. / Sok volt a cselekedete, pedig fiatalon / távozott a lelke a magasságokba. / Férje ékessége volt, / a szegény és szűkölködő felé kitárta kezét. / Gyermekei szívébe plántálta / az igaz Tórát és a tiszta hitet. / Megfosztattunk öt fiú anyjától! / Ki mutatja számunkra az élet útját? / Kihez forduljunk, ha lelked már a magasságokban van? / Elhunyt hesvan hó 10-én, a kis időszámítás szerinti 666-ban. [1905. november 8.]

Azonosítás: Felsőszeli halotti anyakönyv, 1906/58.

Müller Mórné szül. Vinkler Teréz. Meghalt 1905. november 8-án 45 évesen Bécsben, agytályog következtében. Született Nagymagyaron. Apja neve az akrosztichonból kiolvasható: Sámuel.

A feliratban említett öt fia: Müller Lajos (1891-1944), Müller Sámuel (1893-1944), Müller Henrik (1894-1944), Müller Lipót (1896-?) és Müller Miksa (1901-?); a legnagyobb is csak 14 éves édesanyjuk halálakor.

83