Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Eltűnt világok, változó viszonyok
közösség legszegényebb tagjai a napszámosok és segédek (péklegény, kereskedősegéd, pincér) voltak. A Nyitra megyei Kisbálról érkezett Braun Gutman (1836-1901) foglalkozásaként „koldus, foltozószabó”-t tüntet fel az anyakönyv. Fiai közül csak Éliás maradt Felsőszeliben, testvérei Érsekújvárott, Nagymagyaron, Nagyszombatban próbáltak szerencsét. Éliás földműves napszámosként kereste kenyerét. Külön kell szólnunk a két községhez tartozó majorokban élő zsidó családokról. Itt a családfők - szemben a faluban élő kereskedőkkel, iparosokkal, gazdálkodókkal - nem önálló vállalkozást vezettek, hanem szakértelmiségiként vagy szakmunkásokként álltak alkalmazásban. Ezen családok egy része egész messziről származott (Vas megyei Szécsény vagy Olaszliszka), de a közelebbről (Pozsony és Nyitra megye településeiről) származókról is elmondható, hogy rendre családos emberként érkeztek, házassági kapcsolatokkal nem integrálódtak, utódaik nem kötődtek a településhez. Legkorábbi adataink gazdatisztekről vannak: az 1890-es években Frischmann Illés Alsószeliben (Pálffy-major), Schwartz Miksa a Dögösmajorban tölti be ezt a funkciót. A századfordulótól Drechsler Dávid (1870-1932) irányítja a Pálffy-major, Neumann Mór pedig a Dögösmajor munkáját, ugyanekkor Stern József a körtvélyesi major gazdasági intézője, Weisz Vilmos (1870-1934) a Dögösmajor magtárosa. A legtöbb zsidó szakembert az Eisler & Szóld Szeszgyár alkalmazta: termelésirányító főtisztviselő (Neumann Lajos [1861-1924], majd Lebovits Henrik [1888-1944]), könyvelő (Politzer Sámuel) és gépész (Weiss Lipót) egyaránt volt köztük. A 10 tisztviselőt és 80 munkást foglalkoztató vállalat 1938 után - zsidó tulajdonosaitól elvéve - Magyar Királyi Egyedárúsági Szeszgyár néven új vezetéssel működött tovább. Minden valószínűség szerint ez a már nem-zsidó irányítás alatt álló gyár a helyszíne annak az esetnek, melyet Glattstem Vilmos királyhelmeci rabbi döntvényéből ismerhetünk meg.16 Öhlbaum Jichak felsőszeli rabbi a következő kérdéssel fordult Glattsteinhez. Egy férfi, akinek meghalt az édesapja, és a gyász első hónapjában a vallási előírásoknak megfelelően tilos lenne borotválkoznia, munkájára, munkahelyére hivatkozva felmentést kér e tilalom alól. Az illető egy vállalat irodavezetője, komoly anyagi veszteséget jelentene a cégnek és neki is a távolmaradása, de borostásan nem mehet dolgozni, mert „gúny és nevetség tárgya lenne a szemükben”. Öhlbaum bizonyára nem merte egymaga felvállalni a döntést, ezért kérte ki egy idősebb, nagyobb tekintélyű rabbi véleményét, aki megerősítette abban, hogy engedélyezheti. Glattstein rabbi hosszadalmas vallásjogi fejtegetése nem tartalmaz több részletet az esetről, de ennyiből is világosan kirajzolódik a kiszolgáltatott, megélhetését féltő, ugyanakkor vallási hagyományaihoz is ragaszkodó ember dilemmája, és az a közeg, amely a gyászszokások betartására gúnnyal válaszolna.17 Az esetben szereplő férfi aggodalma, hogy elveszítheti munkáját, mélyen átérezhetővé és valóságossá válik, ha az anyakönyvekből nyert adatok segítségével számba vesszük, hogy milyen drasztikusan átalakultak a zsidótörvények életbe lépése után, az 1940 évek 16. Joel Zeev Wolf Glattstein: Szefer seelot u-tesuvot nahalat Joel Zeev. I. Booklyn, NY, Hevra ansé Helmec, 1988, no. 56. [R. Joel Zeev Glattstein döntvényeinek gyűjteménye.] - Glattstein Vilmos / R. Joel Zeev Glattstein (c. 1870-1944) Királyhelmec (Szlovákia) rabbija volt 1906-tól a közösség deportálásáig. Döntvényeit a holokausztot túlélő tanítványok adták ki a rabbi kéziratai alapján. Öhlbaum Ignác / Jichakról lásd alább, a hitközségi alkalmazottak között. 17 A zsidóellenes intézkedések nyomán kialakult helyzet sok a fentihez hasonló kérdést vetett fel a vallásos zsidók számára, amelyekben a közösségek rabbijaitól vártak iránymutatást. A magyarországi holokauszt történetének ezek a belső, zsidó szempontú forrásai még szinte feldolgozatlanok. Egy értékes kivétel Frojimovics Kinga-Kónya Judit: Rabbinikus források a Holokauszthoz. Budapest, ELTE BTK Holokauszt-tanulmányok Program, 2006, Holokauszt-tanulmányok, 2. 69
